Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1902. szeptember

10 Főtisztelendő és Méltóságos kerületi Közgyűlés! Kötelességszerű évi jelentésemet van szerencsém a következőkben előterjeszteni: A bányai egyházkerületben egy közigazgatási év lefolyása alatt felmerült közérdekű eseményekre vonatkozó beszámolás még azon esetben is jelentőséggel bír, ha az csak egy töredéke az egyházi életnek a magyarhoni ág. hitv. evang. egyház történelmének. Evek sorozatából kerül ki a század — és egyes évek eseményeinek feljegyzéséből alakul ki a történelem. Előre jelzem, hogy rendkívüli fontosságú, kivált örvendetesen felemelő mozzanatokról nem emlékezik meg az én jelentésem, ellenben sajnos — fájóan kell mindjárt jelentésem elején megemlékeznem súlyos veszteségekről, melyek részben egyházkerületünket, részben a magyarhoni evang. egyházat ez év folyamán mélyen lesújtották. Jeleseink közül fájóan nélkülözzük dr. Győry Eleket, a hírneves jogtudóst, országos képviselőt, a nagytehetségű és munkás egyháztagot, kit a kérlelhetlen halál férfikora delelő szakában ragadott ki az élők sorából. r Ujabb sebet ejtett közegyházunk életén néhai Karsay Sándornak, a dunántúli egyházkerület nagynevű püspökének elhunyta is. Elsőrendű csillag tünt le vele evang. egyházunk egéről. Méltók e jeleseink, hogy emiékök jegyzőkönyvünkben hálásan örökíttessék meg. Illőnek tartom, hogy e helyen tisztelettel emlékezzünk meg a magyarhoni evang. ref. testvéregyház nagy halottjairól is, kik fényes pályafutásukkal, nagy tekintélyűkkel dicsőséget árasztottak a magyar protestantismusra, jelesül Szilágyi Dezsőről és Tisza Kálmánról. Erdemeiket megörökíti a történelem múzsája. E gyászos megemlékezések fájó érzelmeit jótékonyan enyhíti egyházunk egy nagy alakjának, dr. Láng Lajos ő Excellencziájának kereskedelemügyi m. kir. ministerré történt kineveztetése. A kegyelem istene éltesse e magaslaton hazánk és egyházunk javára évek hosszú során át. Ezeknek előrebocsátása után áttérek egyházi életünk anyagi és valláserkölcsi állapotának ecsetelésére. Anyagi helyzetünkben lényeges változás nem fordult elő. Az előnyös változást csak várjuk türelemmel, évről-évre, évtizedről-évtizedre. Egyházaink a reájok nehezedő egyházi és iskolai teher súlya alatt görnyedeznek s elismerésre méltó áldozatkészséggel és hithűséggel fedezik a felmerülő s egyre szaporodó egyházfentartási szükségleteket. Lelkészeink anyagi helyzetén sem hozott javulást a lefolyt év. Az 1200 koronánál kisebb javadalmúak fizetésbeli járandósága kiegészíttetett 1300 koronára. Hát ez bizony vajmi csekély összeg — a jelenkori társadalmi viszonyok által követelt igényekkel szemben. A szerény megélhetést biztosítja a Congrua, de nem emeli a lelkész