Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1907. szeptember

126 -34. A közgyűlés a főesperesek jelentéseiből örömmel veszi tudomásul, hogy ev. egyházunk szétszórtan élő hívei a missiói körök lelkészei által a lefolyt évben is lelkiismeretes gondozásban részesültek és tekintettel a missiói ügy nagy fontosságára kimondja, hogy a missiói körök a lehetőség szerint, hathatós támogatásban részesítendők. A zombori missiói egyház azon kérelmét, hogy őt a kerület évi 2500 K állandó segélyben részesítse, kellő fedezet hiányában nem tartja teljesíthetőnek. Felhívja azonban a folyamodó egyházközséget, hogy 1905. és 1906. évi költségelőirányzatait és számadásait a kerületi elnökséghez mielőbb terjessze fel, részletesen kimutatva, hogy honnan ered az egyházközség 13,039 K 84 f adóssága. Mutassa ki egyszersmind azon fedezet nélkül álló évi rendes szükségleteit is, a melyek a kerület hozzájárulásából fedezendők lennének. 34. Tárgyaltatik a missiói bizottság f. évi szept. hó 16-án tartott ülésének jegyzőkönyve alapján a tiszaszentmiklósi áttért hivek lelkigondozásának nagyfontosságú ügye, kiket a bánsági egyházmegye 1906. évi közgyűlése, jegyzőkönyvének 33. pontjában hozott határozatával Törökbecséhez csatolt, azok gondozását pedig a ker. elnökség Korén Pál törökbecsei lelkészre bízta. Koren e megbízást elvállalta; minthogy azonban neki e miatt egyéb magánjövedelem forrásairól le kellett mondani, csakis oly feltétellel, ha ezért kárpótlásul külön évi 1600 K díjazásban részesül. Az iratok közt elfekvő egyik beadványában panaszolja, hogy jóllehet ezen fizetéshez való jogigénye már f. évi szept. 1-én beállt, eddigelé még egy fillér fizetést sem kapott. Az áttértek gyülekezetének tanítója is várja augusztus és szeptember havi fizetését és nem tudja megkapni. Kéri azért ugy a saját, mint a tanitó 2 havi fizetésének mielőbbi folyósítását. A bánsági egyházmegye f. évi közgyűlése az áttért híveket visszacsatolta Nagykikindához, a hova eredetileg tartoztak, a mi ellen a tiszaszentmiklósiak egy beadványukban tiltakoznak és kérik, hogy a kerület semmisítse meg a bánsági egyházmegye határozatát és csatolja őket Törökbecséhez. Törökbecse azonban óvást emel az áttért híveknek Törökbecséhez leendő csatolása ellen és csakis bizonyos kikötések mellett mutatkozik hajlandónak az áttért híveket elvállalni. A közgyűlés át lévén hatva a tiszaszentmiklósi áttért hívek lelkigondozásának nagyfontosságától, kiküldi a bánsági egyházmegye részéről Doleschail Lajos alesperest, a kerület részéről pedig Fammler G. Adolf ker. gyámintézeti elnököt azon utasítással, hogy Tiszaszentmiklóson mielőbb kiszállván, tegyék tanulmánytárgyává, mit kellene nevezett áttért hívek gondozása érdekében legsürgősebben megtenni és állapítsák meg, a törökbecsei lelkész közbejöttével, annak a segélynek összegét, a mely az ottani hivek gondoztatása érdekében a kerület részéről föltétlenül folyósítandó lenne. Tegyenek egyszersmind jelentést arról, miként gondolnák legczélszerübben