Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1907. szeptember

119 tartják, kath. és horvátokká akarják őket tenni. Evang. gyermekeket meg- 33. keresztelik, az anyakönyvi kivonatot megtagadják, temetnek a nélkül, hogy az evang. papot megkérdeznék, vagy legalább utólag is jelentést tennének. Hány család elvesz számunkra évente ily módon, sok helyen a szülőket is áttérésre bírják, ha az nem is sikerül mindig, a gyermekek elvesztek ránk nézve. Róm. kath. horvát szelleműek az állami iskolák mindannyian, oda járó gyermekeink is azzá lesznek, áttérések, elkeresztelések gyengítenek, a szoczializmus és a szekták beléletünket pusztítják. «Óh Uram, tartsd meg a te népedet.» Védekezni az ellen — tolvajok ellen, lélektolvajok ellen ki bír védekezni. Cura pastorális, ki bír 2000 lelket l

1/*—3 órányi távolságra (vasúton) gondozni. «Uram, serkenj fel mellettem az Ítéletért, melyet parancsoltál», ki bír közel 250 gyermeket 10 filiális egyházban ellenőrizni, mikor csak két helyen van magánfelekezeti iskolánk, csak egy e kettő közül virágzik, a másik rossz tanítója miatt csak tengődik. Volt egy harmadik felekezeti magániskolánk kisegítő tanítóval, a hatóság becsukta. «Evang. sváboknak» óh de kevés joguk van itten, titokban és nyíltan törnek ránk, ha csak tehetik, megnehezítik munkánkat minden téren. A selistei és darkováczi felekezeti magániskolák fennállása bizonytalan, e miatt rendes tanító ide nem jön, egy chrischonai missionárus, egy Magyarországból kicsapott okleveles rossz hírű tanító, e kettőre van 100 gyermek lelki gondozása bízva. A grabiczi felekezeti magániskolát a hatóság több ok miatt becsukta, megnyitását csak akkor engedik meg, ha a tanító okleveles. Hogyan bír 30 szegény napszámos család egy okleveles tanítót fizetni? Ottani gyermekeink tehát iskola nélkül lesznek, mint már 3 évvel ezelőtt is, analfabéták, műveletlenek maradnak. A lelkésznek munkáját milyen eszközökkel megnehezítik, sőt lehetetlenné teszik, mikor. pl. Verőczén a slatinai lelkésznek az evang. gyermekeknek német anyanyelvükön való tanítását betiltották: «horvát áll. iskolában csak horvát nyelven szabad tanítani». A lelkésznek működése ott be van végezve, gyermekeink ott vallástanítás nélkül nőnek fel, mivel a lelkész horvátul sem nem tud, sem nem akar horvátul tanítani, idővel elvesznek, róm. kath. horvátok lesznek. Golincei, Kuéanci és Feriéanci községekben evang. gyermekeinket nem tanítja senki vallásra, mivel a lelkésznek útiköltségét nem fizeti meg senki, ottani híveink szegények, meg sok tekintetben közönyösek is. 30 gyermekünk e 3 filiában idővel elszokik tőlünk, vallásunkban nem nőnek fel. 3—4-szer évente tarthat a lelkész 1/

4—

1/

2 órai vallásórát, holott legalább havonta egyszer kellene őket oktatni. De mily lesújtó a lelkészre nézve az, mikor látni kell, hogy pl. Slatinán, a központban is, hol 120 evang. hívünk van, a gyermekek, mivel a német anyanyelvet nem bírják kellően, horvátul beszélnek maguk között. A lelkésznek tanítását alig bírják felfogni, megérteni, mikor e nyelven írni, olvasni nem tanulnak. Megtartják a róm. kath. horvátokkal az ünnepeiket, velük kötnek vegyes házasságot, gyermekeik is róm. katholikusokká lesznek már, — milyen lesz ily módon a jövendő németség. Egyházunk itt a diasporában pnsztúlásnak indúl, horvátokká, róm. katholikusokká lesznek híveink, mivel kevés a számuk, nincs saját felekezeti iskolánk, nincs kellő lelki gondozás, nincs pénzünk, szegények híveink.