Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1907. szeptember

112 33. mástól függetlenül hirdetjük az Evangyeliom üdvét s ápoljuk a hazaszeretet tüzét. Legyen velünk az Úr békessége! Egyházunk szép iskolát emelt s már egy éve lesz, hogy felszenteltetvén, rendeltetéseül szolgál. Templomépítés dolgában tényében megelőzött bennünket a ref. egyház azért, mert szerencsés csillagzat alatt született, hitsorsos kormányfő aegise alatt dajkáltatott. Mi — várhatunk! . . Ámde azért megvagyunk; szegény sorsban bár, de helyi tekintélyben mint gazdag, vezető keresztes egyház! Ha az egyetértés országa elközelgne hozzánk: sokra vihetnénk! Ezzel tán beállana az autonomikus kötelességek teljesítése is, az autonomikus jogok folytonos uzurpálásával szemben! Egyházi járulékra sokaknál «nincs pénz». Igaz, hogy a «Lázár» sem fizet, de a «gazdag» a morzsát is alig hullatja. Pedig a cultusministeri rendelet szerint: 2843/1898. jan. 23... «az állami, törvényhatósági, városi tisztviselők és nyugdíjasok tiszti fizetésük, illetőleg nyugdíjuk után kötelesek egyházi és iskolai adózásokat teljesíteni, mert a minisztertanácsnak 1887 márczius 26-án 3. sz. alatt hozott határozata szerint az állami tisztviselők és szolgák ebbeli minősége általában véve nem szolgál jogalapúi arra, hogy azok a hitfelekezeti adó fizetése alól felmentessenek». Ha ez s a zsinati törvények betartatnának, áldatlan s egyházhoz nem illő brachium alkalmazása nélkül, ám nem áhítnák oly sokan: «államosítás az egész vonalon /» Az anyaegyházban született: 5 fiú, 4 leány; eskettetett 9 pár; úrvacsorázott 78; elhalt 6 fi, 4 nő; hitoktatást nyert összesen 47 fiú, 31 leány. A missiói kör össz-statisztikája a túloldali kimutatásban foglaltatik. Lúgos, 1907. julius 15. Chován Zsigmond, in. ev. lelkész. B) Az orsovai missiói kör. Az orsovai missiói központ és nagy kiterjedésű körének életében Isten segedelmével és végtelen kegyelméből az elmúlt év is szerény és zajtalan, de serény és kitartó munkásságban tünt le. Sok új és mélyreható mozzanatról nem tehetek ugyan említést, mert az egyházi élet a rendes nyugodt mederben haladt, békesség és egyetértés uralkodott, s ha csak kívülről, a ref. testvérek részéről nem hintetik konkoly missiói körünk életébe, alig van okunk e tekintetben a jövőtől tartanunk; csakhogy erre elkészülve kell lennünk. Minden tényező kötelességét teljesítette, hitbuzgóság és áldozatkészség honolt körünkben. Az egyházi tisztviselők buzgón és önzetlenül működtek, a hívek pedig bizalommal és ragaszkodással viseltetnek az egyházi elöljáróság irányában, a minek bizonysága, hogy az egyházi gyűléseken a határozatok egyhangúlag hozatnak. Igaz, hogy az egyházi elöljáróság és a presbyterium előbb jól meghányják-vetik az ügyeket, minden oldalról latolgatják, mi válik az egyház javára, megerősödését, felvirágzását czélozza-e s csak ezután viszi a gyűlés elé, minek következménye, hogy 18 évi ittműködésem alatt az egyházgyűlési határozatok még mindig egyértelműleg hozattak. A templombaj árás kielégítő, az istentiszteletek rendesen szép számú hallgatóság jelenlétében tarthatók meg; az egyházi szertartásokat a hívek rendesen igénybe veszik, e tekintetben