Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1906. szeptember

16025. egyházban csak 4-szer évente van, igen jól vannak látogatva, a szt. Úrvacsorához szép számmal jönnek a hívek. Míg az öregek élnek, nem kell félteni egyházunkat, de hogy a fiatal nemzedék nem fog-£ részünkre elveszni — azt csakis a jó Isten tudja. Ha úgy lesznek gondozva iskolásgyermekeink, mint eddig, félni kell, elvesznek számunkra. 50 gyermek csak akkor tanul vallást, ha szülei tanítják. Hány szülő teszi, hány szegény, egész nap nehéz munkában lévő napszámos testi ereje bírja tenni? A pap 4000 • kilométer területen 100,000 más vallású hívek között, 2000 lelket kellően gondozni nem képes. Hitoktatókat kell mindenütt alkalmazni, ha csak egy kiszolgált katonaaltisztet, vagy egy tehetségesebb gazda vagy kézműves embert is, de még a lelkésznek útiköltséget biztosítani, hogy az ily hitoktatók által adott vallásórákat ellenőrizhesse, a vallástanítást kiegészítse imákkal, jóakaratú útbaigazítással. Pénzzel szűken vagyunk. A slatinai missziói egyház még igen, de igen sokat szükségei, felhívom a méltóságos és főtisztelendő kerületi közgyűlés legkegyesebb figyelmét a következőkre: Slatinának a lelkészfizetéshez, megélhetésre legalább is 1000 koronára van évente szüksége. A lelkésznek pasztörizálásra, hitoktatásra évente 360 koronára volna szüksége. Két kis harangot, egy kis orgonát szeretnénk venni, templomocskánkat méltóan berendezni 4000 kor. költséggel. Grabics iskolát épít 1000 kor. adóssággal, Darkovacnak, ha iskolája elkészül 1600 kor. adóssága lesz. Golinci, Kucanci, Feriöanci, Verőcze a Vocsini-völgy kis filiális egyházak semmiféle tulajdonnal nem bírnak, a parasztházakban tartott istentiszteletek sok nehézséggel és kellemetlenséggel jár. Imaházakat e szegény bevándorolt nép önerejéből nem emelhet, gyermekeik vallástanításáról nem gondoskodhatnak, mikor némely család alig bírja maga-magát fentartani. Nagy megadóztatás őket az egyházbóli kilépésre bírja, várnak is rájok katholikusok, szerbek, nazarénusok és baptisták, meg a szoczialisták. Egyházukat, sőt istenöket inkább megtagadják, a vallási közöny nagy előkelő és szegénynél egyaránt. A mint tavaly a mitroviczai missziói egyház jelentésében, úgy itt is mondhatom: „szomorú a mi szivünk", de itt továbbá hozzátehetjük, Eben Ezer, Slatina jövője kecsegtetőbb, az Úr segíteni fog, régi pártfogóink, jóltevőink nem hagynak el bennünket. Ha Isten velünk, ki ellenünk?!! Midőn 1905. évi jelentésemet bezárom, van szerencsém missziói egyházamat és magamat a méltóságos és főtisztelendő kerületi közgyűlésnek legkegyesebb pártfogásába és jóakaratába ajánlani. Esedezem a méltóságos és főtisztelendő kerületi köz-