Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1906. szeptember

15625- vallásúaknál (zsidó és keresztény között is) a gyermek-nevelés kérdése a mi javunkra dől el legtöbbször. Istentiszteleteinket más hivők is számosan és gyakran látogatják, daczára, hogy voltakép a külvárosban vagyunk. Vajha a Gondviselés bennünket is előbbre segítene egykor! — Született: 6 fi, 8 leány = 14 gv.; konfirmáltatott: 2 fi, 12 leány = 14 gv.; eskettetett: 2 tiszta, 4 vegyes és 1 r. kath. = 7 pár. Elhalt: 6 fi, 6 nő = 12 egyén. Úrvacsorával éltek 75. Hitoktatásban részesültek (saját felekezeti iskoláinkon kívül): 32 fiú, 20 leány = 52 tanuló, a helybeli különféle intézetekben. Az iskolai közvizsga szokott jó eredménynyel tartatott meg. Közvetlenül gondozott missziói szórványhelyek a mult évből ezek: Gavosdia, született 1, Bálincz született 1, Magyar-Szákos született 1, Zséna született 1, Szkeus született 2, Istvánhegy született 1, meghalt 1, Szinérszeg meghalt 1. Ide tartozik még 26 szórványhely 233 lélekkel. A missziói kör jelenlegi lélekszáma összesen 1037. Lúgos, 1906 július 15. Chován Zsigmond missz. ev. lelkész. V. Jelentés a horvát-sziavon missziókról. Esperességünk három missziója szabályszerű úton halad, ú. m. a két év előtt alapított szlatinai misszió, a sidi misszió, mely valamennyi között legrégibb és a három év előtt alapított iloki misszió. — Azért mondom, hogy szabályszerű úton halad, mivel mindhárom lelkészszel, imaházzal és paplakkal rendelkezik. — Ha az imaházak és papilakások a sidi és iloki missziókban szűkek, alacsonyak, szegényesek is; azért mégis a hitközségeknek és lelkészeknek szükségből megfelelnek. A szlatinai templomocska és paplak szintén nem nagy, de egyelőre a követelményeknek megfelelnek és modern stylusban épültek. Egészen másképen áll a dolog a mitroviczai misszióval; ott nincs templom, nincs imaház, nincs paplak és valószínűleg azért nincs lelkész sem. És miután itt a lelkészek gyakran változnak és a papiállás sokszor üresedésben van, a hívekben a hajlandóság is csekély az egyházi és lelkészi illetményeket fizetni. Az első helyen említett három misszió papjai buzgó lelkészek, kötelességüket lelkiismeretesen teljesítik. Működésük azonban gyakran hajótörést szenved anyagi szűkölködés miatt, mivel nagyterjedelmű szórványaikat megfelelően nem gondozhatják, mert szükséges eszközökkel nem rendelkeznek. Legfőbb idő, hogy az egyetemes egyház már egyszer határozottan lépjen fel és a missziókért valamit tegyen, mert különben