Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907
1906. szeptember
140sem részesülnek). Gombos is csak offertorium útján gyűjti össze a lelkész útiköltségét. Zombor anyagi viszonyairól szólva pedig különbséget kell tennünk a szorosabb értelemben vett háztartás és "az építési alap között, mert az utóbbira gyűjtött összeg csak arra a czélra fordítható, a melyre küldetett s a gyűjtésre adott engedély értelmében a főispánnak is van ellenőrző joga. A háztartásra belőle kölcsön nem vehető, mert nem bírjuk visszafizetni. így tehát, ha alább az építési-alapgyűjtés eddigi hozzávetőleges eredményéről tétetik is jelentés, az nem magyarázható a zombori egyház nagy teherképességének, mert az kötött külsegélv, melyhez háztartásunk nyomorúságos helyzetemellett sem nyúlhatunk, de nem is akarunk. a) A mi a háztartást illeti, nagy súlylyal nehezedik az egyházközségre különösen a templomtelekvételből még fennálló 6000 kor. teher, melynek törlesztését templomtelek megváltása czímén kértük a várostól, a mely azonban jogos kérésünket azon indokolással: |„hasonló kéréssel jöhetnének a többi felekezetek is", elutasította, holott a többi felekezetek annak idején kaptak templomtelkeket. Egyházközségünk a végzést a minisztériumhoz megfellebbezte. Összes adóssága az 1905. év végével 6884 kor. 40 fill. volt. Az önkéntes egyházi adón kívül az egyházi szükségletekhez a tavalyi jelentéstétel óta (1905. V/30.) adakoztak: Pietz Albert 6, Wahl Péter 6, Pfeiffer Fülöpné 4, Szalay Károlyné 2, Gehring Ede 10, Halm Ottó 10, Járos Gusztáv 16, Gertinger Erzsi 4, koronát. Scultéty Ferencz adott egy lámpával is ellátott hatágú csillárt, melyet Steiner Lajos dijtalanul újra bearanyozott. A Baldácsy-alapból kaptunk 45 kor. 33 fill., a közalapból 200 kor. segélyt. A nagy adósság és kevés segély mellett nyomorgó egyházközségünkre mosolygott egyszer a szerencse, amennyiben egy katholikus egyháztag, de nazarénus hivő, vagy 30—40 ezer korona értékű vagyonát már a közjegyzőnél egyházközségünkre iratta, a mit az illetőnek már küldöttségileg meg is köszöntünk, azonban a kifürkészhetetlen jó Istenünk továbbra is jónak látta megpróbálni egyházközségünket s a végrendelkezőnek más belátást sugalmazott, ki a végrendelkezés után egy hétre, halála előtt vagy két hónappal megsemmisítette a zombori missziói kört fellendíteni hivatott végrendeletet. Egy memorandumban fordultunk az egyházmegyéhez erkölcsi támogatásért. S miután a memorandum híven ecseteli a zombori egyház helyzetét egész terjedelmében veszem fel e jelentésembe is:
