Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907
1906. szeptember
13 a keresztyén világ alapdogmájának: „szeressétek egymást! u 6. (1. Ján. III. 18.), kiknek én most nyomdokaikba lépni vagyok hivatva, lelkem igaz, becsületes szándékával méltó utódul, lelkem részrehajlatlan mérlegén megítélve gyenge utódul, ha „Te meg nem tartasz engem Isten, ha Te magad nem adsz jó előmenetelt/" „Tarts meg azért Uram s adj jó előmenetelt/" De hallom az én üdvezítő Jézusomnak nyájasan biztató szavát: „Én elbocsátalak Tégedet annak aratására L í, melyben nem Te munkálkodtál; egyebek munkálkodtak, Te az ö munkájokba állottál" (Ján. 4. 38.) „Aratni ott, a hol nem vetettünk", közfelfogás szerint ugyan kétes értékű dolog, de aratni nagy elődök vetette magvetését, egyben lelkiismeretes buzgó magvető munkában előkészíteni az utónemzedék javára az új aratást a világ , és egyház felfogása szerint jó és nemes munka. S erre vállalkozom erőmnek az Úr által nekem adatott mértéke szerint, eszemben tartván a nagy apostol buzdító szavát, melvivel a „püspökséget jó munkának nevezi" (I. Tim. 3. 1.). Munkának, mely mint magvetés, aratásra, számíthat, mert mondja az Űr: „Az én beszédem nem tér vissza üresen hozzám, hanem megcselekszi, a mit akarok és szerencsés lészen azoknál, a kikhez küldöttem/" (Ésaiás 55. 11.) Az Úr igéjének hirdetése, tanítása volt magvető munkám évtizedeken át eddig is: Veletek, Ti szeretett lelkésztársak együtt fáradozva abban, kiki a maga hívei körében, egyházban, iskolában, a hívek örömében bánatában s ha e szent munkánkat említem első sorban mint olyant, melyre Veletek, nagy tiszteletű Urak, jogosítva és kötelezve leszek a jövőben is, bárhová is hívjon az elfoglalt új hivatalom, kérlek Titeket, valamint magam részéről fogadom én, hogy ez nem lesz és nem lehet más munka, mint annak az Egynek, annak a szent nek tanítása, a „kin kívül nem adatott más üdvösség és más név, melyben megtartassunk, mint a Jézus Krisztus neve egyedül" s az elhintett mag nem lehet más, mint az életnek beszéde, mely, ha menny és föld elmúlnak is, örökké megmarad, ágostai hitvallásunk értelmében a meg nem változtatott igazi szentírás! Ezzel és ebben állunk és élünk t. közgyűlés. És ha nem papi talárban állanék is itt, ha mint egyszerű fia és polgára szent egyházunknak szólanék is ma, csak azt mondhatnám, a mire egykor nagy Székácsunk tanított minket: „a biblia, a biblia egyedül a fegyver, mely egyházunk életét biztosítja és védi". S a mint egyfelől sajnálkozva látjuk, hogy az egyház és a vallás iránti közönyösség eme sokat felpanaszolt korában a közönyösség csak ott mutatkozik, sőt válik egyenesen ellenséges indulattá, a hol a magvetést az arra hivatott kéz nem
