Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1905. oktober, egyházkerületi

210 81-82. megyében még a horvát, mint politikai hivatalos nyelvet s az illető egyház nyelvét is nem bírja". A tanító választási szabályrendelet 2. §-a e) pontját pedig következőleg módosítja: ,,e) a magyar nyelvben teljesen jártas és az illető . iskola tannyelvét szóban és írásban bírja és sikerrel tanítani képes. A horvát-szlavon egyházmegyében pedig még szükséges, hogy a ki tanítói szolgálatra más, mint horvát és szerb nyelven nyert képesítést, ezekből a nyelvekből a megfelelő vizsgálatot — a vonatkozó horvátszlavon országos törvények értelmében — letegye" egyúttal ezen módosított szabályrendeletet megerősítés végett az egyetemes gyűléshez felterjeszti. Végül kimondja a közgyűlés, hogy a három fentnevezett theologusra és pedig Veres Adám, Walther Antal és Húrban Vladimírra nézve hajlandó az átme° neti időre való tekintettel kivételt tenni és az általuk külföldön megszerzendő theol. oklevelet nostrifikálni, de kötelesek lesznek utólag két éven belül a magyar nyelvet megtanulni. Ennek engedélyezése iránt az egyetemes gyűlést megkeresi 82. Tárgyaltatik az aradbékési egyházmegye szabályrendelete ügyrendje és szervezetéről, melyet jóváhagyás végett bemutat. A jogügyi bizottság a következő észrevételeket teszi I. Az ügyrendi szabályrendeletre: 1. az 1 §. a) pontjában az E. A. 61. §-ára történik hivatkozás annak 91. §-a helyett. Ezen íráshiba kiigazítandó, — e mellett e hivatkozás, s általában az E A. valamely §-ára való hivatkozás az egész szabályrendeletben zárjelbe (—) teendő! 2. a megbízólevelet az elnökség írja alá, mint az egyház képviselője s ezért a megbízólevél mintájára az „egyházi jegyző" helyett „az egyházi felügyelő (esetleg presbyter") szavak lennének teendők. 3. A 4-ik §-nál czélszerűnek vélnők kimondani azt, hogy szabálytalanul kiállított megbízólevelek el vagy el nem fogadása kérdésében — a helyi lelkész és küldöttek meghallgatása után — a közgyűlés minden vita kizárásával dönt. 4. Megfontolásra kell ajánlani az egyházmegyének nem találná-e czélszerűnek akár itt, akár külön §-ban