Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1900. szeptember

-8 1. tett, közelebb állanak az első magyar király kereszténységéhez, mint azok, melyeket újabb elleneink hirdetnek! Apáink nem egyszer mutatták ki a letűnt századok viharos országgyűlésein tudományos érvekkel, hogy a protestánsok hívebben követik a Szt. István király II. decretumában körülírt keresztény eszméket, mint az ő üldözőik! És bizony ma is, nem nagy tudomány kell annak bebizonyításához, hogy a protestantizmus evangéliumszerű elvei és eszméi, melyek úgyszólván a lefolyt XIX-ik század uralkodó eszméivé lettek, kedvezően és áldásosán átteremtő hatással voltak a világra s ebben magára a r. katholiczizmusra is! íme a tudományos vizsgálódás szabadságának jogát ma már a római szent szék sem meri mereven megtagadni. A r. kath. egyház ügyeinek intézésében jogos részt követel magának a világi elem és a protestánsokéhoz hasonló autonómiának hatalmas szószólói vannak a r. kath. egyház kebelében is ! A lelkiismeret szabadságának tanát immár a világ minden müveit nemzete elfogadta és törvénykönyvbe foglalta! Szóval: a reformáczió tanai és elvei észrevétlenül és feltartóztathatlanul érvényre emelkednek azoknál is, a kik azokat kárhoztatják. Ezek a tények megnyugtató hatással lehetnek a protestánsokra nézve; mert ezek biztos zálogát képezik annak, hogy az igazságnak elébb vagy utóbb győznie kell. A győzelem napja pedig a felvilágosodás haladásával, a sötétség embereinek nagy rémületére, erős léptekkel közeledik. Nemcsak a szünet nélküli haladás szelleme, nemcsak a tudomány és közműveltség, nem is csupán a protestáns egyház szellemi hatása fogja azt előidézni, hanem elő fogja idézni a magasabb eszméktől vezérelt józan gondolkodású és alkotmányos érzelmű r. katholikus hazafiak önzetlensége, humanitása és hazaszeretete is. • És erre nekünk biztos kezességül szolgál hazánk és egyházunk története, melynek tanúbizonysága szerint a jogainkat és szabadságainkat biztosító alaptörvények megalkotásában hálára kötelező módon a hazáért, a vallásért, a szabadságért és igazságért lángoló liberális katholikus férfiak mindenkor lelkesen közreműködtek, apáinkkal együtt küzdöttek, küzdenek ma, és remélhetőleg küzdeni fognak a jövőben is. A' míg ilyen liberális kath. hazafiak lesznek, addig nem kell félteni se a hazát, se a protestánsokat, se a katholiczizmust. Gondoljunk csak vissza a száz év előtti eseményekre, az 1790/91-iki vallásügyi törvények megalkotására, midőn a magyar katholikus főurak (gr. Battliyáni Alajos, gr. Zichy Károly az ország birája, Ürményi József stb.) az ország tapsai közt védelmezték a protestánsok ügyét. Gondoljunk a harminczas és negyvenes évek küzdelmeire, mikor a követek házában néhány türelmetlen főpap ellen éppen a katholikus világi követek küzdöttek leglelkesebben, úgy, hogy Kölcsey Ferencz, a költőfilozóf, örömmel jegyzi fel naplójába, hogy Luther és Kálvin fiai összetett kézzel nézték a katholikus hazafiak küzdelmét az igazság mellett. Mert az evangelium tanai, mint az igazság napjának sugarai, ellenállhatlanok.