Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900
1899. szeptember
3» t illetve katechisációnál. Sa mikor az Ur asztala megteríttetik s elhangzik a meghívás: Jöjjetek, mert mindenek elkészíttettek! nem sok azok száma, a kik a hivó szolgáknak mondanák: Kérlek téged, meríts ki engemet! Jönnek a hivők, hogy erőt merítsenek, hogy hitökben szilárduljanak s a jó reménységben erősödjenek. Természetes, hogy ez a mai állapotról mondható; azonban mi várja jövőben egyházunkat, azt csak az mondhatja meg, a ki wsorsát és mindenteremtett dolgoksorsát intézi. Bizunk Ö benne, az Ő erejében, az O szeretetében; mert tudjuk, hogy Ö tornyositja össze a fellegeket, hanem O el is tudja oszlatni. Mindazáltal a gyönge ember félve nézi a tornyosuló fellegeket, mert azokból jöhet: áldás és romlás. Ily felleg egyházunk egén az iskolák államosítása. Ha az állam evangelikus, vagy legalább keresztyén jellegű állam volna, még szerencsének tarthatnók, ha egyházunk vállairól leszedné az iskola tentartásával járó terhet. Azonban a dolgok mostani állása mellett nem valami gyönyörűséges kilátásaink vannak. Egyházunkra az iskola államosításával kettős teher nehezedik, a helyett, hogy könnyebbíttetnék. Az állami iskolákban működő tanítók, még ha ev. hitvallásuák is s még ha buzgó evangélikusok is, nem érvényesíthetik úgy ev. meggyőződésüket, mint a felekezeti iskolában; nem különösen nálunk, a hol a tárgyak halmaza mellett kiváltképen a magyar nyelv megtanítására helyeztetik a fő súly; s a hol különböző felekezetű nö• j ' vendékek látogatják az iskolát. S ha azután az olyan tanítót nem lehet megbízni az ev. tanulók külön hitoktatásával, az egyházra azzal külön teher nehezedik, hogy hitoktatót kell alkalmaznia más, rá nézve idegen iskolában. Most a kérdés az, miből .díjazza ? Az egyház sem egészében, sem részeiben nem rendelkezik oly eszközökkel, hogy ezen kiadásokat elviselhetné. S az állam, ha ad is tiszteletdíjat, azt mindig csak személyhez köti, nem pedig állomáshoz; ez utóbbi pedig volna egyedül helyes, s a mennyire annyira elhárítaná a katechetai nehézségeket. A most reánk háruló teher még akkor sem lesz levéve egyházunk válláról, ha valamennyi iskola államosíttatik; mert az által az egyenes adónak okvetlenül emelkednie kell majd, hogy az állam az ebből haramló kiadásokat fedezhesse. Egyházunk pedig kénytelen leend kántorokat alkalmazni, a kik oly fizetésre, mint eddigi kántortanítóink, nem foglalják el az állást, nem lévén számukra s övéiknek számára biztosítva az orsz. tanítói nyugdíjigény. Igen fontos s meggondolandó ügy ez, s egyházunkra nézve válságos is lehet. Még Turóczban eddig csak két helyütt támadt nehézség e tekintetben, Ruttkán és Tur.-Szt.-Mártonban; azonban hovatovább több baj is lesz. Épen olyan szomorú kilátást nyújtanak az egyházpolitikai törvények. Nem csak anyagi kárt okoznak a híveknek s a lelkészeknek, de az anyakönyvvezetők egyéniségéhez képest erkölcsi tekintetben is befolyást gyakorolnak a hívek hitéletére. Ha még csak elvétve, mégis már hozzánk is átszivárgott valami abból, a mi az Alföldön már nem ritkaság. Egyházunk hívei a házasság kötése előtt három ízben biz-