Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1899. szeptember

9 3. Világi jegyző jelentvén, hogy a kerületi tisztviselőknek és a 3—4. bizottságok legnagyobb részének működési ideje lejárt, a közgyűlés — elnöklő felügyelő úr indítványára — kimondja, hogy a választásokat az ülés későbbi folyamán fogja megejteni. 4. Ezután Sárkány Sámuel püspök úr következő évi jelentését terjesztette elő: Méltóságos és Főtisztelendő kerületi közgyűlés! A midőn jelen századunk ezen utolsó évében kötelességszerűleg beszámolnék a kerületünkben felmerült közérdekű dolgokról, elborul lelkem a súlyos veszteségek íájó emléke felett, melyek közegyházunkat a folyó közigazgatási évben érték. Két erős oszlopa dőlt ki magyarhoni ág. hitv. ev. egyházunknak n. báró Radvánszky János kerületi gyámintézeti elnök és stmártoni Radó Kálmán, a dunántúli testvérkerület felügyelőjének, váratlanul bekövetkezett elhunyta által. Mert valóban váratlanúl ért bennünket ez a megdöbbentő kettős haláleset. Nemes büszkeséggel és édes reménynyel tekintettünk egyházunk e két kitűnőségére s azzal kecsegtettük magunkat, hogy ők a legszebb férfikorukat élő jeleseink, még hosszú időkön át fognak egyházunk dísze és üdvére közreműködni. Ám az isteni gondviselés másként határozott, meghatóan emlékeztetve minket arra, hogy «csak ideig valók vagyunk s tenyérnyire vannak kimérve életünk napjai». Legyen áldott emlékezetük közöttünk! Mindkét gyászeset alkalmából kötelességemnek tartottam, kerületünk mély részvételét tolmácsolni a gyászoló család előtt s ezúttal is arra kérem a kerületi gyűlést, méltóztassék közös részvétünknek jegyzőkönyvünkben kifejezést adni. Vajha az irgalom Istene támasztana egyházunknak az elköltözőitekhez méltó utódokat, mert valóban nagy szükségünk van hitbuzgó, egyházszerető, tekintélyes és áldozatkész világi vezérférfiakra, kik küzdő egyházunk jogai felett őrködjenek, lelkészeinket magasztos hivatásukban támogassák, példás életökkel a valláserkölcsi élet fejlesztésére közrehassanak s az evangelium örök igazságait vallva és követve, egyaránt díszét és tekintélyét emeljék! 2. Áttérve most már egyházkerületünk beléletére vonatkozó ügyekre, örömmel említem az egyházmegyéktől nyert értesítések alapján, hogy az egyházpolitikai törvények életbe léptetése egyházi életünkre távolról sem gyakorolta azt a káros és romboló hatást, mely elé kezdetben sokan baljóslatú aggodalommal tekintettek. Tagadhatatlan, hogy házasságkötés, áttérés, felekezetnélküliséghez való csatlakozás, születendő gyermekek oda igérése által, számos