Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1899. szeptember

7 fejtegetést hallottunk. De én azt hiszem, hogy hasonló bajok gyökeres 1. megszüntetésére csak egy mentő eszközünk van: a komoly, a czéltudatos evangéliumi munka ! Ismétlem azon erős meggyőződésemet, hogy a belső egyházi élet erőforrását önmagunkban kell keresnünk; meg kell barátkoznunk azon kegyetlen alternatívával, hogy vagy dolgozunk mindnyájan, komolyan és kitartóan, vagy elveszünk! Bele kell markolnunk a koreszmék és anyagi viszonyok által előidézett bajok tömkelegébe; és szembe kell néznünk bátran mindazon nehézségekkel, melyek az egyháznak áldásos működését megakadályozzák; személyes érintkezés útján gondoznunk kell a rossz benyomásoknak kitett és elhagyatott népet. Tudom én azt, Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés, hogy nincs nehezebb feladat, mint az általános tespedéből való kiemelkedés; mert minden sülyedés, minden tespedés az általánosan elterjedt rossz gazdálkodásnak a következménye. A gondolkodásmódokat pedig egyszerre megváltoztatni és megjavítani nem lehet. Ez csak fokozatosan és lassan történhetik meg az emberi lélek törvényei szerint, az alvó öntudat felébresztése s ennek alapján a cselekvésnek jobb irányba való terelése által. Azt is tudom, hogy az egyetemes áramlatokkal sem egyes ember, sem egyes felekezet nem képes sikeresen megküzdeni. Ahoz, hogy a kellő eredmény létrejöhessen, igen sok tényezőnek kell összeműködnie. Valamint egy kert felvirágoztatásához nemcsak jó kertész, hanem jó föld, meleg napsugár és kedvező, egészséges légkör is kívántatik: úgy a mi evang. egyházunk felvirágoztatásához is nemcsak jó lelkészekre és lelkes tanítókra, hanem a jó és nemes eszmék iránt fogékony hivekre, az isteni hatalmat képviselő országos közhatalmak támogatására és a légkör gyanánt ható társadalomnak segítő munkájára is van szükség. Mindezen tényezőket bele kell vonnunk az átteremtés és reformálás nagy munkájába; mert csak ezeknek együttes közrehatásától várhatjuk az óhajtott czél elérését. A kezdeményezés azonban az egyháznak, mint par excellence valláserkölcsi czélú testületnek a kötelessége. Mennél általánosabb az erkölcsi romlás; annál több hatalomnak kell ellene szövetkeznie. Mennél nagyobb az igazság eltiprására való törekvés és a régi pogány világra emlékeztető hypokrisis: annál erélyesebben kell küzdenünk. Mennél több külső csábításnak, zsarolásnak, csalásnak, kísértésnek és félrevezetésnek van kitéve a nép s mennél gyakoriabbak a családi élet tisztaságát megfertőző bűnök s az emberi érzést sértő gazságok és gyilkosságok drámái: annál határozottabban kell követelnünk az államokat és családokat fentartó ethikai elveknek érvényre emelését és védelmét az összes egyházi és világi hatalmaktól egyaránt. Mert a világ isten nélkül, társadalom