Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. október, rendkívüli

15 szeretett, nagyérdemű püspökének, a ki irányomban táplált szives 9-11. jóakaratát ma is érdemeimet felülmúló szavakban volt szives kifejezni, őszinte támogatását kérem. Az isteni gondviselés úgy akarta, hogy ez idő szerint mi ketten vezessük ezt a nagykiterjedésű szép egyházkerületet. Méltóságodnak férfias, nyilt jelleme, főpásztori szelídsége, kipróbált hűsége és apostoli buzgósága biztosítékul fog szolgálni nekem arra, hogy megosztva a kötelességek és a felelősség terhét, teljes egyetértésben fogunk működhetni nem a magunk, hanem az Úr dicsőségére. Hasonló őszinte kérelemmel fordulok az egyházmegyék élén álló esperes és felügyelő urakhoz, a lelkészi, tanítói és tanári karhoz, hogy a reájok bízott drága kincseknek ezután is hü sáfárai, nekem pedig hű munkatársaim legyenek. Mennél kitíinőbbnek tartom ezt a történelmi nevezetességű helyet, melyet ma a közbizalom ajándékából elfoglalni szerencsém van, annál nagyobb tevékenységre érzem magamat kötelezve; daczára annak, hogy erőmnek és időmnek javarészét egy más, szintén nagy felelősséggel járó bizalmi állás, hazám iránti nagy kötelességek teljesítésére kötelez. Ekként elvállalt munkámnak kezdetén, ez ünnepélyes pillanatban azon imaszerű kérelemmel fordulok végül az ég és föld mindenható Urához, engedje meg, hogy ev. egyházunk hajója, mely annyi vihart diadalmasan állott ki, biztosan evezzen a Krisztus által kitűzött révpart felé. Védő pánczélja legyen a törvény; hajtő ereje a lelkesedés; kormánya az örök igazság, iránytűje a folytonos haladás, vezércsillaga pedig mindenkor az elérhető legnagyobb emberi tökéletesség! 10. A ker. felügyelő úrnak ismételt lelkes helyesléssel fogadott székfoglaló beszéde után báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő úr emelkedék fel helyéről s mindenekelőtt az egyetemes egyház háláját fejezte ki Fabiny Teofil leköszönt ker. felügyelő irányában s ékes szavakban megemlékezvén üdvös működéséről, kéri őt, hogy a jövőben se vonja meg áldásos közremunkálását a kerülettől s egyetemes egyháztól. Ezután a beiktatott ker. felügyelő úrhoz fordulva, melegen üdvözli őt elfoglalt állásában; üdvözlete fakad — úgymond — abból a tiszteletből, melyet a választásban megnyilvánult önkormányzati jog iránt érez, de fakad abból a bizalomból is, melyet az egyház terén együttműködőknek egymás iránt érezniök kell s mely őt is áthatja a beiktatott ker. felügyelő iránt. Utalva a székfoglaló beszédben kijelentett irányelvekre, azzal az óhajtással fejezte be üdvözlő beszédét, hogy ez irányelvek megvalósításában legyen a ker. felügyelő úr működése áldásos egyházunkra. 11. Zsilinszky Mihály ker. felügyelő úr meleg köszönetet mondott az egyetemes felügyelő úr kitüntető üdvözletéért s azután fényes érdemű előde, Fabiny Teofil úr felé fordulva s hivatkozva a kellemes érintkezések számos esetére, mely élete folyamán őt ő Nagyméltósá-