Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. október, rendkívüli

8 8. Mint eddigelé is egy tekintélyes egyházmegye felügyelőjének, bőséges alkalma volt megismerkednie az egyházkormányzat keretébe tartozó ügyekkel. Tapasztalatból méltóztatik ismerni egyházi életünk valláserkölcsi és anyagi viszonyait, a hiányokat és fogyatkozásokat, mikben szenvedünk, a nehézségeket, a melyekkel küzdünk s a reményeket, a melyeket szivünkben táplálunk, azt a szebb jövőt, a mely után epedünk. Jelen viszonyaink között bizony kevés a felemelő, a megnyugtató és vigasztaló egyházközségeink valláserkölcsi életében és anyagi helyzetében. A népünkre nehezedő anyagi terhek elégedetlenséget és vallásos közönyt szülnek, itt-ott a felekezetnélküliség karjaiba terelik hiveinket. Lelkészeink nagy részének nyomasztó anyagi helyzete lohasztja az eszményiek után való törekvést, az új nemzedéket visszariasztja a papi pályától elannyira, hogy elaggott és munkaképtelen lelkészeink káplánok nélkül szűkölködnek. A papi fizetések létminimumig való kiegészítése csak némileg enyhíti a nagy szükséget. Nem csekélyebb nehézségekkel küzdünk a tanügy és népoktatás terén. Középiskoláink csakis állami segélyezés mellett képesek fennállni. Felekezeti tanítóképzőnk fejlesztése és önálló berendezésére nem vagyunk képesek a megkívántató alapot beszerezni. Új tanító állomások szervezésére, új iskolák és tanítói lakok építésére, ötödéves korpótlékok fizetésére, az országos tanítói nyugdíj alapjához való hozzájárulásra szorítja híveinket az országos törvény, s mert hogy ritka az olyan egyházközség, mely tőkével és alapokkal rendelkezik, mindezen terhek fedezése csak újabb és újabb kirovás útján eszközölhető. Hogy mennyi zúgolódást támaszt mindez a gyülekezetekben s mily nagy mérvben nehezíti az egyházi szolgálatot, azt csakis a lelkészek tudják megmondani, kiknek erélyes szorgalmazásától függ a behajtás sikere, s a kik ennélfogva gyakran valóságos végrehajtók szerepére vannak kárhoztatva. De nem folytatom tovább. Nem volt szándékom setétebb képét adni egyházi állapotunknak a valóságos állapotnál. Méltóságod előtt ismert dolgok ezek, melyek felett el-eltöprengiink, olykor panaszkodunk is, de nem csüggedünk el, bizodalmunk az Úrban van, és saját erőnk érvényesítésében. Számítunk az állam támogatására is, melynek ősidőktől fogva a protestánsok hű polgárai voltak. Hogy pedig egyházi viszonyaink a lehetőség határai között kedvezőbben alakuljanak, kerületünk egyházai és iskoláinak ügyét Méltóságod ügybuzgó gondozásába ajánlom. Másrészről legyen Méltóságod meggyőződve, hogy az egyházkerület közönsége, az egyházmegyék tisztviselői Méltóságodat díszes állásában tisztelet- és szeretettel környezni, hivatalos eljárásában híven támogatni s működésére Isten áldását kérni meg nem szűnnek.