Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. augusztus, gyámintézeti

124 Nagy sajnálatunkra azonban ő méltósága eme általa évek bosszú során át oly fényesen betöltött állást elfogadni hajlandó nem lévén, az egyetemes gyámintézeti egyházi elnöki teendők ideiglenes ellátására főtisztelendő Dianiska kerületi gyámintézeti egyházi elnök úr kéretett fel, ki a kérelemnek készséggel engedve, a gyámintézeti ügyek intézését szives volt ellátni. Tekintettel ezen körülményre az egyetemes gyámintézeti egyházi elnöki állásra a valasztas újból elrendeltetvén, annak megejtése tehát kerületi gyámintézeti közgyűlésünk egyik főfeladatát, illetve tárgyát képezi ezúttal. Gyámintézetünk ügymenetét tekintve, az elért anyagi eredmény a lefolyt évben csekélyebb volt ugyan, mint a mult évben, általánosságban azonban mégis kedvezőnek mondható, eleven kifejezést nyervén ezáltal is az evang. egyház híveinek áldozatkészsége és kitbuzgósága. E tekintetben nem bocsájtkozom a részletekbe, miután igen tisztelt elnöktársam a nagytiszteletű kerületi egyházi elnök úr előterjesztése a legkimerítőbb tájékozást nyújthatja. Ezeknek előrebocsájtása után van szerencsém a főtisztelendő bányakerületi gyámintézeti közgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítani. 2. Laukó Károly, egyházi elnök évi jelentését a következőkben terjeszti elő: Méltóságos és főtisztelendő kerületi gyámintézeti közgyűlés! Szívből üdvözölve a buzgó munkatársakat és szent ügyünk barátait, van szerencsém évi jelentésemet a következőkben előterjeszteni: Három nagy alkotása van ez esztendőnek: az egyetemes ev. egyh. nyugdíjintézet, a lelkészi fizetések kiegészítéséről szóló törvény és a horvát-szlavonországi evangélikusoknak a magyarhoni ev. egyházhoz való csatolása. A két előbb nevezett intézmény gyámintézetünkkel rokonczélzatú lévén, néhány szóban itt is megemlékezhetünk róluk. Örömmel és hálás érzelemmel emlékezem meg mindenek előtt az egyetemes ev. egyh, nyugdíjintézetről. Ez is gyámintézet! Gyámolója menedékvára leend azon ev. papi kar rokkantjainak, özvegyeinek és árváinak, a mely papi kar 400 éve küzd, nélkülöz, szolgál hazának és egyháznak, lelkesít buzdít szóval és írásban, kér, gyűjt és áldoz minden nemes ügyért és mindezideig csak önmagáról nem gondoskodhatott ! Minden pályán, a minisztertől le a hivatalszolgáig, immár van gondoskodva nyugdíjról, csupán az ev. lelkész, a késő vénségig vakáczió nélkül szolgáló ev. papi kar jövőjéért nem aggódott senki, a papi özvegyek és árvák könyeit nem törölte le, jajjait nem hallotta meg s életgondjait nem enyhítette senki! Ma már 668 ev. lelkész szivéből emelkedik hála az Istenhez, köszönet a jóakaróknak és áldás a jóltevőkre. Ma már van országos ev. papi jótékony intézmény, egy sz. épület, melynek homlokzatáról