Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1896. szeptember

5 Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés ! A honalapítás ezredéves ünnepe alkalmával, hazafiúi kegyelettel tekintünk vissza e lefolyt korszak nagy eseményeire és a mint ezen gyűlésünket megelőző isteni tisztelet alkalmával buzgó hálát mondtunk e honnak és e nemzetnek annyi viszontagság közti fenmaradásáért, lelki szemeink előtt e gyűlésteremben is, első sorban az ezredéves dicső mult emlékei tárulnak fel. Három és egy fél évszázad történelme igazolja, hogy hazánk és egyházunk sorsa jó és nehéz időkben mindig szorosan egymással kapcsolatban állott, hogy egyházunk az alkotmányos szabadságnak e hazában mindig hű támasza volt, hogy azon küzdelmekben, melyek az ország alkotmánya megvédésére a múltban folytak, mindig azok oldalán küzdött, a kik a nemzetnek az alkotmány által biztosított jogait védték. Sok szenvedés és megpróbáltatással járó időket éltünk által, azonban sikerült elérnünk azt, hogy a törvényhozás hazafisága és igazságszeretete a lelkiismeret szabadságát, vallásunk szabad gyakorlatát békekötésekben és országos törvényekben részünkre biztosította és hogy nemcsak háborítlanul gyakorolhatjuk vallásunkat, hanem birunk egy oly egyházi alkotmánynyal is, mely szerint minden külső befolyástól menten igazgatjuk és kormányozzuk egyházunkat az önönmagunk által hozott törvények alapján. A fegyveres háborút a béke művei és alkotásai váltották fel, az eszmék harcza a szellemi téren folyik, mely nemes harczban utóvégre is az igazságnak kell a győzedelmet elnyerni és az uralmat magának biztosítani, melynek magasztos czélját az emberiség boldogítása képezi. A jogegyenlőség és a lelkiismeret szabadsága, egy magasztos vívmányát ezen eszményi harcznak képezik és azoknak a gyakorlati élet igényeihez mért üdvös megvalósítása az állami élet egyik nagy feladatát képezi, melynek elérése után mi is törekszünk. És hogy ezek alapján az ezredéves ünnep alkalmából, a mult idők tapasztalatain okulva, a jövendő idők számára, azon tanulságokat egyházi életünk szempontjából magunknak biztosítsuk, melyek fenmaradásunknak alapfeltételeit képezik, legyünk mindig hűségesek az apáinktól öröklött hitünkhöz, ápoljuk vallásos érzelmeinket. E mellett az összetartozás érzete hasson minket által, az áldozatkészség és a kötelesség tudása és gyakorlása lakozzék mibennünk. A hívek áldozatai tartják fenn az egyházakat és azok iskoláit, de nem csekélyebb mértékben a kötelesség hű teljesítése azok részéről, kiket a hívek bizalma egyházi hivatallal megtisztel. Mert megtisztelésnek tartjuk mindig, ezentúl is annak vegyük, ha egyházi tisztségre megválasztatunk, megtisztelésnek, mely kötelességeket, komoly munkát bíz reánk, melyet odaadó buzgalommal teljesíteni kell. A nobile officium kötelmei ezt igénylik teljes mértékben.