Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. augusztus

102 legtöbbjében a bibliai történeteket nem tankönyvből, vagy tankönyv szerint tanulják a gyermekek. Sajátságos állapot az, bogy holott más tantárgy tanításánál kéziratot sem szabad tankönyv helyett használni, a vallási tantárgyaknál szabad minden, s bibliai történeteket komponálhat olyan tanító is, á ki azon történetnek tulajdonképeni szövegét nemcsak nem tanulmányozta, de a szentírásból talán soha nem is olvasta. így aztán bibliai történetek czímén tanítanak meséket és nem bibliát, nem vallást! Tanítanak a legtrivialisabb alakban előadott, hitelveinkkel és a történeti tényekkel ellenkező dolgokat. Esedezve kérem a kerületet, hogy ne tűrje ez állapotot, s szigorúan rendelje el, hogy a vallási tantárgyakat is csak a kerület által elfogadott tankönyvek szerint szabad tanítani. Az egyházi ének tanításánál a magyar és német ajkú egyházakban csaknem kivétel nélkül 20—30 dallammal beérik, pedig úgy tudom hogy nincs magyar, vagy német énekeskönyv, melynek használata kizárná annak lehetőségét, hogy legalább 100 dallam legyen énekelhető. A tót egyházakban az aradi, békési és csanádi egyházmegyék 5-ik, 6-ik osztályú iskolája felviszi 300 dallamig, míg ellenben a bánsági és bács-szerémi esperességben két egyházat kivéve, a többi iskola száz dallamon alul marad. Az egyházi dallamok ezen használatból való kiküszöbölésének útját kellene állni. Mert ha igaz, hogy dalban kél a lélek szárnyra, akkor való az is, hogy minden egyes dallam mellőzésével egy-egy tollat tépünk ki népünk vallásosságának szárnyaiból, egy-egy éneket az énekeskönyvből, mert híveink számára az az ének nem létezik, melynek dallamát nem tudják, ők énekeiket, csak dalolva olvassák. Ha népünk kitűnő ének-érzékét felekezetünk érdekében nem értékesítjük, jönnek csábító énekeikkel nazarénusok és baptisták és elhódítják híveinket. A lelkészekre nézve kötelező vallástanításra vonatkozólag a beküldött jelentések szerint a konfirmácziői oktatás néhány többnyire német egyházban 3, sőt 4 hónapon át tart. Némely alföldi nagy egyházban a több százra menő konfirmándust kezdik már több csoportba osztva tanítani. Azonban a lelkészek 75%-a az 5—6 heti konfirmácziói oktatást még mindig elegendőnek tartja, mások meg lehetségesnek vélik ily rövid idő alatt 150, sőt 300 gyermeknek egy csoportban történő sikeres oktatását. Hova-tovább több veszély fenyegeti felekezetünket, mi meg e helyzettel szemben leteszszük egyházunk egyetlen fegyverét: a tanítást is. A vallástanítást az iskolából a sok tantárgy szorítja ki, a lelkészek meg nem látják szükségét annak, hogy ők pótolják azt, a mit az iskola már nem adhat. Oda jutottunk, hogy az evangélikus, ú. n. tanító egyházat, már a tanításban is túlszárnyalta a római. A katholikusoknál a vallástanítást teljesen a papok veszik kezeikbe, mi pedig evangélikus lelkészek a vallástanításban ma-holnap mindent a tanítókra hagyunk. A mi pedig a konfirmácziói tanítás anyagát illeti, azt hiszem, hogy a konfirmácziói tankönyvre ismételten kiírt pályázat