Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900
1898. augusztus
74 Mint minden évben, úgy most is megemlítendő, mily üdvös és szükséges lenne, hogy a missiólelkész minden évben, minden egyes szórvány helyét felkeresse s a híveknek az úr szent vacsoráját kioszsza. Szegény elhagyatott elszórtan lakó híveinknek mily nagy lelki megnyugvásukra szolgálna ez. Ehhez azonban nincsen pénz. Hogy az teljesíthető legyen, kell legalább évi 200 frt utazási költség. Az utazó lelkésztől pedig nem lehet kivánni, hogy úgy is csekély fizetéséből erre költekezzék. Ez a kongruára vonatkozó ügy lesz. B) Szurcsini missió. A mit Lukács evangélista mond a gyermek Jézusról, hogy „növekedett bölcseségben testének állapotában, Isten és emberek előtt való kedvességben", az elmondható a szurcsini missióról. Úgy külső viszonyai mint belső élete haladásról tanúskodik. A hívek száma is növekedett és vallásos érzületük is javult. Mindenekelőtt megemlékezem a missió mult évi legkiválóbb eseményéről, hogy t. i. a missió templom 7700 frt költséggel végre felépült, 1897. nov. 14-én fel lett szentelve és dicső hivattatásának át lett adva. Maga a felszentelés actusa felemelő, a résztvevők száma nagy, örömünk határtalan és maradandó volt. Ha voltak is olyanok, kik ellenére valának az építkezésnek, most mindenek meg vannak elégedve és tiszta öröm tölti el híveket, közel s távollakókat, a mi kivált a templom nagy látogatottságában megnyilatkozik. Mindeddig, úgy az elmúlt esztendőben is tisztán lett hirdetve az Isten igéje, rendesen lettek megtartva az isteni tiszteletek s lett kiosztva az úrvacsora, melyet mindinkább nagyobb számban kérnek a hívek, kik lassan-lassan annak tudatára ébrednek, hogy Isten igazi gyermekeinek szívben és lélekben ujjá kell sziiletniök. Isten iránt való hálával eltelve jelenthetem, hogy az obresi kisdedegyház a mult őszszel imaházat, iskolát és tanítólakást építhetett saját erejéből, s hogy a gyakran megzavart béke és egyetértés helyreállt. Az assániabeli iskola építésügye megoldva még nincsen, mert hiányzik a szükséges tőke, de készpénzösszege emelkedett az által, hogy a némethoni „Gotteskasten" segélyében részesült. Dobanovczénak még mindig nincsen evang. tanítója, mert tanítói lakása primitiv, s minden jelentkező a viszonyok megismerése után, visszavonja folyamodványát. A horvát kormány ez időszerint egy r. katli. tanítót alkalmaz, de ezen állapot nem maradandó, a mennyiben a missió lelkész bírja egy evang. tanítójelöltnek kötelező igéretét, hogy az állást el fogja foglalni. Egyébiránt a dobanovczei hívek feladták lelkészük ellen való opozicziójukat és 1897. évi esp. közgy. határozatához képest fizetik a lelkész járulékait.