Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. augusztus

9 hitv. ev. egyházat aránylag a legkisebb segélyösszegben részelteti s ezzel épen azon felekezetet sújtja — mel}

T legjobban adóztatja meg híveit — a lelkészfizetések emelésének dolgában, kifogásoltatott továbbá, hogy daczára egyházi fegyelmi törvényeink szigorának, lelkészeink még külön állami fegyelmi eljárás alá is vonatnak, s végre, hogy a különben is csekély fizetéskiegészítés, csak tíz év alatt fokozatos emelés által lesz kiszolgáltatva. Mindezen és még egyéb nehézmények, itt-ott az egyházi körökben bizonyos fokú elkeseredettséget szültek, sőt oly nyilatkozatok is fordultak elő, hogy a fizetés kiegészítését ily feltételek alatt elfogadni nem lehet. Távol legyen, hogy én ezen nehézményeket, minden alapot nélkülözőknek tartanám. Egyetemes bizottságunk, midőn ez ügyben a magas kormánynál eljárt, mindezen nehézményekre rámutatott. Mindazon által tekintettel arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi Minister Úr 0 Nagyméltósága úgy az egyetemes bizottság, mint a törvényhozás két háza előtt kinyilatkoztatta, hogy ő ezen fizetéskiegészítést nem tekinti az 1848-iki évi törvényben foglaltak beváltásának, mert jelenleg csupán a lelkészek létminimumának biztosításáról van szó, továbbá, hogy az egyházak autonom jogait csorbítani nem kivánja — csakis az állam discretionális ellenőrzési jogát akarja megóvottnak tudni, hogy a most 800 frtra kiegészítendő papi fizetés nem zárja ki a protestáns egyházak vallásos és iskolai czéljaira szolgáló további állami segélyezést, tekintettel végre a Minister Úr azon Ígéretére, hogy "azon lelkészek számára, a kik az eddigi rendkívüli állami segélyből 800 forintig való fizetéskiegészítésben részesültek — a 800 frtos kiegészítési összeg ezentúl is folyósíttatni fog — ha mondom a Minister Úr ezen nyitatkozatait tekintetbe veszsziik és bizalommal fogadjuk, azt hiszem, hogy a protestáns lelkészek congruájáról hozott országos törvényt kellő tisztelet és megnyugvással fogadhatjuk. Nem kétlem, hogy azon lelkészeink, kik 500—600 forintos évi jövedelem mellett sok gond és nélkülözés elszenvedésével teljesítették hivatalos kötelességeiket, a javadalmakat 800 forintra biztosító törvényt, jobb jövő reményében megelégedéssel fogják üdvözölni. Jeléül annak, hogy a magas kormány lelkészeink sorsának javulását szivén viseli, itt helyénvalónak tartom hálás elismeréssel jelezni, hogy a vallás- és közoktatásügyi Minister Úr 0 Nagyméltósága e folyó évre is kerületünk csekély j avadalmú lelkészeinek az állam pénztárából 8080 forintot méltóztatott kiutalványozni, mely összeg ez idő szerint már az illetőknek ki is osztatott. Az egyház terén működő tanítók f. évi szeptember havától számítólag ötödéves korpótlékban részesülnek. Egyházközségeink anyagi erejét nem csekély mértékben veszi igénybe ezen fizetésemelés, kivált oly helyeken a hol 5—10, sőt húsz tanítónál is több van alkalmazásban. Minélfogva egyházközségeink túlnyomó többsége a korpótléknak állami pénztárból való fedezéseért folyamodott. Méltányos dolog, hogy