Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. augusztus

7 vétségnek, azt a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvény hivatkozással a tanítói fizetések kiegészítéséről szóló 1893. évi XXVI t.-cz. 13. §-ára, állapítja meg és e törvényszakasz szerint államellenesnek tekintetik: „az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, különallasa, vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása ellen irányuló cselekmény." Az ily cselekmények a törvény szerint oly pontosan meg vannak állapítva, hogy azokba mást belemagyarázni nem lehet, és e meghatározás teljesen megfelel a zsinati törvény megállapította hasonló fegyelmi egyházi vétség meghatározásának. Súlyos aggályt támasztott az is, hogy azok a lelkészek, kiknek jövedelme az eddigi államsegélyből 800 fidra már kiegészíttetett, a mi a Bányakerületben tényleg meg is történt, hátrányt szenvednének az által, hogy a törvényjavaslat szerint a segély csak fokozatosan nyújtatott volna 600 frtig, majd 800 frtig. A megalkotott törvény 20. §-a azonban, határozottan kimondta, hogy a már segélyben részesülő lelkészek helyzete az eddiginél rosszabb nem lehet, a törvény életbe lépte után sem. Végül utalnom kell a törvény 21. §-ára, mely kimondta, hogy a törvény czélja kizárólag a lelkészi jövedelem kiegészítése lévén, önkényt következik, hogy az állam pénzügyi helyzetéhez képest továbbra is feladatául tekinti a fejlődő méltányos igényekhez képest a bevett vallásfelekezeteket egyházi és iskolai szükségleteinek kielégítésében támogatni, miért is a törvény az állami költségvetésben különböző czímek és rovatok alatt a bevett vallásfelekezetek részére felvétetni szokott mindennemű egyházi és iskolai segélyeket érintetlenül hagyja, kivéve a különböző egyházak csekélyebb illetménynyel ellátott lelkészeinek segélyezésére szolgáló idáig adott összegeket. A politikai életben változnak a viszonyok és nézetek és a kedvező jelen helyzetet fel nem használni nagy hiba volna, ezért egyházam érdekében nem tehettem, hogy az érintett módosítások keresztülvitele után, — az 1848. évi XX. t.-cz. elvi álláspontjára ridegen helyezkedve, a törvényben foglalt intézkedéseket ellenezzem. Egyházunk állapota e törvény alapján csak javulhat és a minister illetéktelen befolyásától a fegyelmi ügyekre nézve, annál kevésbbé lehet tartani, miután a tanítói fizetések kiegészítéséről szóló 1893. évi XXVI. törvényczikk a vallásügyi minister fegyelmi hatóságát szintén megállapítja, még pedig a közigazgatási biróság döntési joga nélkül és habár e törvény már öt esztendeje életben van, a kormány eljárása ellen tudtommal sohasem merült fel panaszi Lelkészeink anyagi helyzetének javulását a meghozott törvény által biztosítva látván, számot vetettem magammal és annak megszavazásához — felelősségem tudatában — meggyőződésből hozzájárultam. Az említettem mindkét törvényt ezennel bemutatom s indítványozom, hogy azok rendkívüli fontosságuknál fogva, a jegyzőkönyvben függélékként nyomattassanak ki.