Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. augusztus

5 iránti hűség' és ragaszkodás, melyet főtisztelendő püspökünk a turócz- 1. megyei híveknek hirdetett, minél mélyebb gyökeret verne, hogy egyházkerületünk összes részeiben szeretet és béke lakoznék! Egyházunknak az államhoz való viszonyára nézve két törvény lépett a lefolyt évben életbe, melyekről ez alkalommal el nem mulaszthatom a megemlékezést. — Az egyik a horvát-szlavon vallásügyi törvény; a másik pedig a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898. évi XIV. t.-czikk. Az első, mely Horvát és Szlavonországokban az ágostai és helvét hitvallású evangélikus egyházak külső jogi viszonyainak rendezéséről szól, oly fontos kijelentéseket foglal magában, hogy azokat bővebben kell ismertetnem. A törvény 1. §-a kimondja, hogy a horvát- és szlavonországi ág. és helv. hitvallású evang. egyházközségek a sz. István koronája országainak ág. és helv. hitv. egységes egyházak alkatrészét képezik. Annak 2. §-a szerint zsinati törvényeink hatálya kiterjed a horvát- és szlavonországi ág. hitv. evang. egyházakra is; azok azonban a társországok különleges közjogi viszonyaira való tekintettel lesznek életbe léptetendők. — A törvény 3. §-a kimondja ő felségének legfőbb felügyeleti jogát; míg a 4. §. az országos pénztárból az egyenjogúság alapján a protestáns vallásügyi czélokra aránylagos járulékot biztosít. Öröm sugárzik arczainkon, mikor e törvény tartalmát olvassuk, mely fényesen hirdeti a törvényszentesítő király ő felségének kegyelmét, a horvát-szlavon törvényhozás igazságérzetét. Fátyolt vetünk a múltra, a múltban tapasztalt visszavonásra és a szeretet sűrű fátyolát vetjük ezen múltra, mert bizunk a jövőben, hogy azt, a mit á törvény akar, az élet közegyházunk megerősödésére valósítani is fogja. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898. évi XIV. t.-cz. még most is különböző elbirálásban részesül, úgy hogy bátran mondhatom, hogy e részben a helyzet nincs kellőleg tisztázva. Épen azért óhajtok e részben felfogásomnak bővebb kifejezést adni. Mindkét protestáns egyházunknak állandó törekvése az volt s a jövőben is az lesz, hogy az 1848. évi XX. t.-czikk, egyházunk szellemének megfelelőleg életbe lépjen. E törvény 2. §-a biztosította az összes törvényesen bevett vallásfelekezetekre nézve a teljes egyenlőséget és viszonosságot, melynek megvalósítására mindig törekedtünk s törekednünk kell; ellenben a törvény 3. §-ának életbeléptetését, azt t. i. hogy az összes bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei — a törvény szavai szerint — közálladalmi költségek által fedeztessenek, sohasem kivántuk és önkormányzati jogaink feláldozása vagy veszélyeztetése nélkül nem is kivánhattuk, mert ez az intézkedés mindenesetre, az államhatalmat gyarapította volna autonomiánk hátrányára. Soha sem mentünk idáig, hanem csak az igazságos megosztásnak megfelelő segélyt kértünk az államtól, hogy egyházi és iskolai szükségleteinket fedezhessük. I