Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1897. október, gyámintézeti

138 A közgyűlés őszinte örömének hosszas és zajos éljenzéssel ad kifejezést. 3. Egyházi elnök évi jelentését a következőkben terjeszti elő: Mélt. és főtiszt, ker. gyámintézeti Közgyűlés! A nemzeti millennáris nagy ünnepségek s jubiláris örömök lezajlása után elmúlt egy munkaév, a tanulságos reflexiók első esztendeje. Egyesek és testületek felkeresik, 'megjelölik a munkarészt, melylyel nemzetünk ezeréves fennállásának és államegységünk fejlesztésének nagy munkájához hozzájárultak volt, hogy tanulságokat, reményt, bizodalmat és munkakedvet merítsenek abból egy szép és dicsőséges újabb jövendő iránt. Ev. egyházunk szerényen bár, de felemelt fővel s nemes öntudattal tekint vissza a múltra, mert a hazánkért, nemzeti s állami létünk alapfeltételeiért: a polgári és lelkiismereti szabadságért, a jogegyenlőségért, hazai alkotmányunkért folyt ama négy százados utóbbi nagy küzdelemből és szenvedésekből -— tudja Isten és világ! — magyarhoni ev. egyházunk bőségesen kivette a maga részét. Es ime, midőn a bölcs és jóságos király, maga is megállva s reflektálva az évezredes határvonalon s a hazaföntartó és építő nagyok emlékét kegyelettel megszentelendő s megörökítendő, azok között egy Bocskay és Bethlen emléke előtt is manapság immár orbi et urbi nyíltan és tisztelettel hajtja meg koronás fejét: ennél igazabb elismerést, szebb elégtételt, nagyobb jutalmat s erősebb biztatást ezeréves hazánkban egy testület sem nyert és nem is nyerhetett. Ez a miénk, szerény és anyagiakban szegény, de nemesen küzdő ev. egyházunké! Ennek a nemesen küzdő egyháznak, a benső hitélet mellett, mint tudjuk — egyik főerőssége, fentartó és fejlesztő ereje mindig a könyörülő, a segítő szeretet volt és lesz, az a szeretet, melyet Megváltónk a samaritánus és a szegény özvegyasszony példájában oly megható szépen és örök időkre dicsőitett meg. Ev. egyházunk samaritánusa a gyámintézet. Ne csüggedj hát édes egyhazam és ebben a te gyámintézeted! Sorsod, életfeltételed, mint mindenütt, édes hazánkban is, a második évezredben is az lesz ugyan a mi volt, hogy „küzdve küzdj— de „bízva bízzál, mert erős várad tenéked az Isten !

u Engedelmet kérve ezen néhány szóba öntött alkalmi reflexióért, van szerencsém gyámintézetünk 1896—97. évi működéséről elnöki jelentésemet a következőkben tenni meg: Egyet, gyámintézetünk központi bizottmánya báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő ő méltóságához, 1000 frt millennáris nagy adományaért, köszönő iratot intézett; — a gyámintézet központi vagyonát az egyesült fővárosi takarékpénztárnál 4° 0 kamatoztatással oly módon helyezte el, hogy az díjtalanul kezeltetik; — az Erdélyből jött s