Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1895. augusztus

4 1. A zólyomi egyházmegyéből: Mockovcsák János főesperes, báró Radvánszky János, dr. Osztrolucky Miklós, Bakay Péter, Kuzma Adolf, Svehla Gusztáv egyházmegyei megbízottak, Osztrolucky Géza egyházmegyei kiküldött. Mint tanító-képviselők: Kurcz Sámuel és Németh Lajos. A budapesti főgymnasium részéről: Böhm Károly igazgató. A szarvasi főgymnasium részéről: Benka Gyula igazgató. Az aszódi algymnasium részéről: báró Podmaniczky Gyula felügyelő. A beszterczebányai algymnasium részéről: Vargha Mihály igazgató. A békés-csabai algymnasium részéről: Bukovszky János igazgató. Mint az egyházkerület tisztviselői: Sztehló Kornél ügyész, Koós Ottó számvevő, Gobi Imre levéltáros, Bendl Henrik pénztáros, Mikolik Gyula ellenőr, Scholz Gusztáv egyházi és dr. Vetsey István világi jegyző. A gyűlés első napja. 1. A közgyűlés tagjai az Isten egyházában gyülekezvén össze, Bachát Dániel budapesti főesperes úr forró imában kért áldást a mennyek urától a gyűlés munkálkodására; minek utána a közgyűlés tagjai a gyűlésterembe vonultak és az elnöklő felügyelő úr megnyitotta a közgyűlés tanácskozásait. Megnyitó beszédében kiemelte, hogy ez alkalommal a bányakerület közgyűlése először jő össze a szentesített zsinati törvények megállapította új alakzatában, mely alkalom, ha a bányakerület összes tagjait ugyanaz a hitbuzgóság, az összetartozás iránti azonos lelkesedés s a szentlélek sugallta azonos szeretet vezérelné, egyházkerületünknek örömünnepe lehetne. Sajnos azonban, hogy a közgyűlésben a bányakerület csak csonkán van képviselve; és sajnos az az ok, mely egy egész esperességet a távolmaradásra bírt. Ha kérdezzük, hogy mi választja el tőlünk azokat, kik távol maradtak, arra a szomorú eredményre kell jutnunk, hogy mert valamennyien egy hitet vallunk, valamennyien egy egyháznak vagyunk tagjai, nem egyházi, hanem más, egyházi életünkön kívül eső indoknak kell tulajdonítani a távolmaradást. S ez nem egyéb, mint korunk egyik sajnos tüneménye, az a beteges nemzetiségi érzés, mely nem elégszik meg azzal, hogy nyelvek szerint válaszfalakat akar emelni a közös haza polgárai között, hanem képes még gyűlöletet is szítani az ellen, a mi magyar. Hazai protestáns egyházunk s abban a bányai egyházkerület mindig oly szellemben működött, hogy az egyházi élet keretébe oda nem tartozó, idegenszerű eszméket bevonni nem kivánt, a nyelvkér-