Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895
1894. október
két tanítótagjának megválasztását szabályozó javaslatot letárgyalta, elfogadta és az egyetemes közgyűléshez beterjesztette; hátra van még a kerület tisztviselőinek hatáskörét, jogait és kötelességeit, a lelkészés tanítóválasztást szabályozó, a püspöki irodavezető és másodlelkész alkalmazását, valamint a püspöki tiszteletdíjat meghatározó szabályrendelet tárgyalása és megállapítása. Ezek a jelen közgyűlés feladatát képezik. A kerületek új beosztását czélzó javaslat a zsinatnak folyó évi június hó 7 —10. napjaiban tartott üléseiben tárgyaltatván, elfogadtatott s ő felségéhez szentesítő helybenhagyás czéljából felterjesztetett. Ezen új beosztás folytán egyházkerületünk lényeges területi változást szenvedett, a mennyiben területéből a barsi, nógrádi és honti egvházmegye kikebeleztetvén, a dunáninneni kerülethez csatoltatott; ellenben a turóczmegyei esperesség a bányai egyházkerületbe illesztetett. Fájó érzéssel válik meg kerületünk a testvéri közösség századokon át fennállott kötelékével hozzácsatolt lelkes egyházmegyéktől, s ha mégis meghódol a közegyház törvényhozó testületének határozata előtt, teszi azt azon meggyőződésből, hogy ezen áldozatot az egyház belbékéjének és jó hírnevének megóvása czéljából hozta meg. Vajha ezen czél az új beosztás által valósággal eléretnék. Ez mindnyájunk hő óhajtása ugyan, de a melynek megvalósulásához legalább egyelőre kedvező kilátást nem nyújtanak a dunáninneni kerületben legközelébb előfordult zajos közgyűlési jelenetek. Kérjük az egyház legfőbb urát, a béke fejedelmét, ki a háborgó elemeket isteni szavával lecsendesíteni képes, hogy szent lelke békítő erejével hassa át a háborgó sziveket, s tűzze fel Sionunk falaira a béke és egyetértés olajágát, hogy mindnyájan egy akarattal s egyesített erővel munkálkodjunk szeretett magyar hazánk üdvén s szent egyházunk felvirágoztatásán. Az országos törvényhozó testület is nagyfontosságú, korszakalkotó és kétségkívül egyházi életünkbe is erősen belenyúló törvények megalkotásával foglalkozik. Az egységes házassági jognak a kötelező polgári házasság által való törvénybe foglalása, ha szentesítve lesz, a különböző vallásfelekezetek tagjai között kötött házasságából eredő sok bonyodalomnak fogja elejét venni, s a családi s társadalmi viszonyokat kellően fogja rendezni, s részemről nem osztom sokaknak abbeli aggodalmát, hogy a polgárilag megkötött házasság a valláserkölcsi élet meglazulását íogná maga után vonni. Megengedem, hogy lesznek egyesek, kik házassági frigyök egyházi megáldatását mellőzendik; de feltételezek hiveink nagy többségénél annyi vallásos érzületet, hogy a polgári kötés után — az egyházi szertartást is meg fogják követelni. Annál nagyobb aggodalommal gondolok a vallás szabad gyakorlását czélzó törvényjavaslatra, valamint az 1868. évi LIII. t.-czikk hatályon kívül helyezésére, mely a gyermekek vallásfelekezeti hovatartozandóságáról intézkedik.