Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1891. augusztus

5 gyakorolni, a melyet boldogult nagytapasztalatu és bölcseségű elődöm 3. évi jelentéseinek meghallgatásánál volt szerencsénk tapasztalni. Főpásztori hivatalomat átvéve, egyik főkötelességemnek ismertem hódoló tiszteletemet Urunk, királyunk ő Felségénél s ev. egyházunk fővédnökénél bemutatni, valamint a nagyméltóságú magyar kir. kormányelnök és a ^vallás- és közoktatásügyi miniszter uraknál tisztelgőleg megjelenni. O cs. és apóst. kir. Felsége kegyeskedett hódolatomat f. évi febr. 19-én a budai várpalotában elfogadni, s kihallgatásom után legmagasabb királyi kegyelmének biztosításával elbocsátani. Hasonló szives fogadtatásban részesültem a nagyméltóságú m. kir. minisztériumokban is. Miután ügybuzgó elődöm a canonica visitatió alkalmából kerületünk egyházainak hivatalos látogatását bevégezte, ismételt látogatásnak szüksége fel nem merült. A mult évi decz. hó 17-én tartott egyházkerületi közgyűlés a szándékba vett leánynevelő intézetnek Aszódon leendő felállítását liatározatilag kimondván, az ezen ügygyei járó teendők vezetésére teljhatalmú bizottságot nevezett ki, mely a kerületi elnökséggel élén, minden ezen intézet létrehozására szükséges dolgokra nézve érvényesen intézkedjék. Ezen teljhatalmú bizottság saját kebeléből egy szűkebb körű albizottságot nevezett ki, mely hivatva volt a felállítandó intézet úgy szellemi mint anyagi berendezését tervszerűleg előkészíteni. Ezen albizottság elismerésre méltó ügybuzgósággal és szakértelemmel járt el feladatában, eszközölte a tantermek és tanosztályok berendezését és felszerelését, előkészítette a tantervet, s működéséről időközönként pontos jelentést terjesztett a nagybizottság elé, mely azután az ajánlatba hozott tervezeteket felülbírálta s azok felett végérvényesen határozott. Isten megsegítő kegyelméből ez idő szerint annyira előrehaladott ezen nagy szükséget pótolni hivatott intézetünk ügye, hogy azt a közóhajnak megfelelőleg f. évi szeptember hó elején a jelentkezett növendékek számára megnyithatjuk. Nem kivánok ez által a leánynevelő-intézet pénzbeli viszonyaira, az adakozások számszerinti kimutatására, valamint a kerületi na^v? ^ o j és albizottság által végzett munkálatokra részletesebben kiterjeszkedni, miután az ezekre vonatkozó részletek a kerületi bizottság jelentésében elő fognak fordulni. Nem mulaszthatom el azonban ismételten is hálásan megemlíteni, hogy az aszódi nőnevelde szerencsés megalakulását egyrészről lelkes és hitbuzgó főúri családaink áldozatkészségének, másrészről a kerületi felügyelő úr ő nagyméltósága, valamint a nagy- és albizottság fáradhatatlan ügybuzgósága, munkássága és erélyének köszönhetjük, mert csak így válhatott örvendetes ténynyé azon kor- és szükségszerű nagy eszme, hitrokonaink középosztályának alkalmat nyuj-