Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895
1893. szeptember, október
97 Van az intézet épületében 1 díszterem, 4 tanterem, 1 munka- 23. terem, 3 zongoraszoba, 1 tanszertár, 7 tanítónői lakás, 8 hálóterem, 2 mosdószoba, 2 betegszoba, 2 szekrénytár, 2 ebédlő, 1 iroda s 8 egyéb helyiség; az épület mellett: í konyhakert, 1 játszó és korcsolyatér s 1 nyári tornahelyiség. Ezen adatokat az igazgatóságtól kaptam; a tavalyi gyűlés azon megtisztelő megbízásának, hogy az intézetet meglátogassam, még eddig eleget nem tehettem. 16. A magyar nyelvben s a többi tantárgyakban is elért eredményt illetőleg a főesperes urak igen megnyugtató jelentéseket adtak be, kivéve a bánságit és hontit, kik e pontot nem említik. Bácskában német és tótajkú iskolákban némely tantárgyakat magyarul tanultak a gyermekek s «precisitással» feleltek. — Békésben «a magyar nyelv és hazafias szellem kellő ápolásban részesült; gyanús vagy tiltott irányú tankönyvek nem türetnek». Barsban a tótajkú községekben is a kilépő iskolásokkal magyarul lehet már beszélgetni. — A budapesti esperesség valamennyi iskolája már magyar tannyelvű. — Nógrádban az összes körökből haladás jeleztetik. — Pestmegyében a magyar nyelv ügye örvendetesen halad előre. Sok helyen a vegyes nyelvű egyházakban már a vallást is lehet magyar nyelven tanítani s a confirmatiót magyarul végezni. — Zólyomból jelentik: «A magyar nyelv tanításáról s az abban elért eredményről az összes körnökségekből szép és megnyugtató jelentések érkeztek. Nemcsak a városi iskolákban, de a falusiakban is fokozatosan hol kevesebb, hol több tantárgy magyarul taníttatik.» S így örömmel azt kell konstatálnom, hogy tanítóink többsége megteszi nemcsak általában tanítói, de hazafiúi kötelességét is. 17. A kerületi olvasókönyv kerestetett, de nem volt kapható. 18. Értesítőt két helyről kaptam: Aszódról és a budapesti Deáktéri iskolából. Amabban élvezettel olvastam az igazgatónő: «A munka öröme s áldásai» czímű értekezését, emebben nagy érdeklődéssel szinte az igazgató tollából: «A pesti ág. h. ev. magyar és német egyházgyülekezet elemi nép- és polgári iskolájának rövid történetét». Be nem fejezhetem jelentésemet, mielőtt ez utóbbiból meg ne említeném, hogy ezen iskola a mult iskolai évben fennállásának 100-dik évét töltötte be. Ki ne örülne, hogy az Úr itt is a csekély kezdetet ennyire áldotta meg. 1792-ben tétetett az orgonistának kötelességévé, hogy a gyülekezeti tagok gyermekeit oktassa is. Külön helyiség nem létében saját szobájában kellett azt az egynehány gyermeket tanítania. Az 1798-iki canonica visitatió is még csak 20 gyermeket említ. S eme, a 4 osztályú polgári iskolával kiegészített iskolában jelenleg 345 saját felekezetünkbeli s 418 idegen gyermek nyer oktatást 18 tanítótól illetőleg tanítónőtől. Tgaz, hogy a szükséglet már 28,857 frt és 23 krt tesz ki, de ennek fedezésére maga a tandíj 7
