Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1893. szeptember, október

12 büntetésre és 200 forint fizetésre mérsékelte, s ezen ítéletet a m. kir. curia is helybenhagyta. Nyomban ezután összeült a kerületi consistorium is, mely Stelczer Frigyest hivatalába visszahelyezendőnek ítélte, arra azonban nem terjeszkedett ki, hogy a felfüggesztés ideje alatt ötnegyed évig administratori minőségben működött Herrstein Gyula, ki azzal lett Kiszácsra kirendelve, hogy a lelkészi évi jövedelem felét fogja húzni, kitől kapja az őtet megillető fizetést. A consistoriális ítélet folytán az ügy mindinkább bonyolultabbá vált. Stelczer Frigyes követeli az összes papi fizetést — hivataltóli felfüggesztése idejére is — melyre rá nem szolgált. Herrstein Gvula administrator is követeli az ő szolgálati idejére esedékes papi jövedelemnek fele részét. Közbe jött még azon körülmény is, hogy Herrstein meghívást kapott Mitroviczra missiói lelkésznek s Kiszácsot elhagyni készült, minélfogva sürgősen követelte administratori fizetését, sőt azzal fenyegetődzött, hogy a bács-szerémi esperesség és a bányakerület ellen polgári úton keresetet indít, ha jogos követelése mielőbb ki nem elégíttetik. El kellett ismernünk, hogy Herrstein jogosan követeli administrátori fizetését, de nem, a ki azt teljesítse. Hogy tehát legalább egyelőre segítve legyen rajta, a kerületi elnökség abban állapodott meg, miszerint Herrstein részére addig is, míg a kerület ezen ügyet rendezni fogja, 200 forint a kerületi pénztárból kiutalványoztassék. Tette ezt az elnökség azzal a reservátával, hogy a mennyiben ezen 200 forint kiutalványozását a kerületi közgyűlés nehezményítené, az elnökség azt sajátjából fogja visszapótolni. Főtisztelendő kerületi közgyűlés! Közegyházunk utasításai és törvényei arra utalják az egyházi főhatóságot, hogy a felügyelete alatt állók erkölcsi magaviseletére felügyeljen s a botrányos életűek felett fegyelmet gyakoroljon. Ezt a kötelességét teljesítette a kerületi elnökség a fen forgó esetben is, mert úgy volt meggyőződve, hogy ha valamely lelkész magaviseletén a világi hatóság megbotránkozik s azt büntetendőnek tartja, kell, hogy az egyházi hatóság az ily lelkész ellen a fegyelemnek kétszerte szigorúbb mértékét alkalmazza. Több tisztességet, az erkölcsi tökélynek magasabb fokát követeli az egyház a Krisztus szolgájától, mint a milyet tőle a világi hatóság követelhet. Azonban a másodfokú egyházi törvényszék Stelczert felmentendőnek s hivatalába visszahelyezendőnek ítélte. Tisztelettel viseltetem a törvényszék által hozott ítélet iránt, de attól tartok, hogy előfordulható hasonló esetekben aligha fog találkozni esperes^ vagy püspök, a ki az egyházi fegyelmet kellő erélylyel gyakorolni hajlandó volna. Ez pedig aligha szolgálna közegyházunk javára. Nem kívánom a főtisztelendő kerületi közgyűlés türelmét ezen sok izgalmat okozott ügy egyes phasisainak ecsetelésével igénybe