Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895
1893. szeptember, október
8 1. Az «országos egyház-politikai kérdések» elnevezése alatt ismert nagy horderejű kérdések felett zsinatunk, mint az egyház törvényhozó testülete, ünnepélyes nyilatkozatot tett és a felekezeti szempont mellőzésével, a magyar állam érdeke és souverenitása előtt meghajolva, azokhoz való hozzájárulását nyilvánította; az oly különböző felekezetek által lakott hazánkban, a vallásos béke tartós megállapítását csak ez úton látván biztosíthatónak. Hogy egyházunk beléletére a tervbe vett reformok megvalósítása nagy befolyást fog gyakorolni, életképességét egyházunknak próbára fogja tenni, abban nekem kétségem nincsen. Az önkormányzati rendszerünkben rejlő nagy erőt, egyházi életünk megszilárdítására — a más vallású egyházak törvényes jogaiknak teljes tiszteletben tartása mellett — bizonyára érvényesíteni fogjuk; mind a mellett az állam anyagi támogatását nélkülözhetni nem fogjuk. Az 1848. évi XX. t.-cz. azon rendelkezésének megvalósítása nélkül, hogy a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei fedezéséhez az állam járuljon, nyugodtan a jövőbe nem tekinthetünk. Ha végig tekintünk azokon a teendőkön, melyeket egyházi közegeink az állami administratio körében végeznek és bármi legyen az anyakönyvek vezetésének ezentúli sorsa, évtizedekre kiterjedő időszakban még ezentúl végezni fognak, — ha számba veszszük, hogy a culturalis téren annyi oly feladatot teljesítünk, melynek teljesítése az állam vállaira nehezednék, ha ezen feladatokról nem gondoskodnánk, bizonyára teljes jogosultsággal bir az 1848-iki törvény megvalósítására irányuló törekvésünk. Beismerem, hogy az állam pénzügyi viszonyai ez időszerint e kérdés megnyugtató megoldását nehezítik, bár az 1848-iki törvény rendelkezéseinek megvalósítása által a függőben levő hason természetű más nagyon kényes kérdések megoldása is tetemesen könnyíttetnék, a különböző vallások közti felekezeti békének megszilárdítása czéljából pedig az érzékenykedés megszüntetése és a döntést igénylő anyagi kérdések elintézése elkerülhetlenül szükséges. Egyelőre bízván a törvényhozás igazságszeretetében, legalább azt kell kívánnunk, hogy az évenként nyújtott állami segély ne mint alamizsna tűnjék fel, hanem oly összegben szavaztassék meg, hogy azon czélok eléresét biztosítsa, melyek megvalósítására rendelve van. Ezen állami segélynek egyházunk jogos igényeinek megfelelő emelése lehetségessé fogná tenni azt is, hogy az egyház kebelében az államsegély megosztása azon arányban történjék, mely az egyes egyházkerületek nagyban eltérő népességi viszonyainak és az ezekkel kapcsolatban álló közigazgatási feladatoknak megfelel. Midőn évi rendes közgyűlésünk tárgyalásait most már megkezdeni akarjuk, a béke és egyetértés szelleme, egyházunk iránti hűségünk és lelkesültségünk jelölje ki az utat, melyen haladni akarunk, hogy ezen szellemtől áthatott határozataink az egyház javára és üdvösségére szolgáljanak!
