Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1892. október

115 31. §. Úgyszintén vezet a pénztáros segélyezési könyvet s abban lapot nyit minden segélyezett özvegynek, árvának és egyházi hivatalnoknak, melyben a férj, illetőleg az apa elhalálozásának napja, az árvák szám és név szerint, ezek születésének, a segélyezett egyházi hivatalnok hivatalból való kilépésének éve és napja, valamint a kiszolgáltatott segély összege, a kiszolgáltatás éve és napja pontosan bejegyeztessenek, hogy nyilvánvaló legyen, mikor kezdődött, miként teljesíttetett s mikor fog megszűnni a segély kiszolgáltatása. 32. §. Ezenkívül a pénztáros tőkekönyvet vezet, melyben minden egyes adósnak külön lapot nyit s a teljesített fizetéseket bejegyzi, hogy nyilvánvaló legyen, mennyiben tett eleget az illető fizetési kötelezettségének. 33. .§. A pénztáros a pénztárt, intézeti könyveket és okmányokat nemcsak az évi számadás és a pénztári vizsgálat alkalmával, de a szűkebb körű pénzügyi bizottság, valamint az elnök bármikor kifejezett kívánságára köteles előmutatni s azok mibenlétéről számot adni. 34. §. A pénztáros fizetését, valamint az általa beszolgáltatandó óvadék összegét időnként, az intézet fejlődéséhez s a kezelt összeg nagyságához képest a kormányzó-bizottság szabja meg. VII. A segélyezés. 35. §. Az intézet anyagi erejéhez mért s a kormányzó bizottság által az alapszabályok értelmében (lásd 43. §.) meghatározandó segélyre jogosítva vannak minden oly intézeti pap- és tanártagok a kik elaggottság, elerőtlenedés és elszerencsétlenülés folytán képtelenekké váltak a szolgálatra, úgyszintén az elhaltaknak özvegyei és árvái is, ha az illető kötelezettek az intézet iránti kötelezettségeiknek mindvégig pontosan eleget tettek. Tanártag feltétlenül jogosítva van az intézet rendes segélyezésére azon esetben, ha előljáró hatósága által a kormányzó bizottságnál bejelentve lett, hogy az illető nyugalmaztatott. 36. §. A segélyezés kezdődik azon hónap első napjától, a melyben az intézeti tag elhalálozott, tart pedig azon hónap utolsó napjáig, a melyben a segélyezett vagy meghalt, vagy ha özvegy és az újra férjhez ment. Az árva 24 éves koráig kapja a segélyt, kivéve, ha ezen kor elérte előtt is keresetképessé lesz és önmagát fentarthatja. Leányárváknál ezen kor elérte előtt is férjhezmenetel esetén megszűnik a segélyezés. A segélyre szoruló árvák a 24 éves koron túl is tarthatnak igényt a segélyre; ezen igényök érvényesítése végett tartoznak azonban évrőlévre a kormányzó bizottsághoz folyamodni, a mely elbírálva folyamodásukat, megszavazhatja vagy megtagadhatja a további segélyezést. 8*