Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. október

6 betölteni s hivatásunk szerint előbbre vinni „Isten országát," melyben az igazi nemzeti cultura, a felvilágosodás, a minden félnivalóért hevülés és igazi humanitás foglaltatik. Ezen kitérés után, első sorban jelentenem kell, hogy a horvátszlavon országos kormánynak azon tavaly kelt, az uj-pazuai egyházban a papválasztásra vonatkozó intézkedése, mely önkormányzatunkkal szemben sérelmes volt, ez idő szerint kedvező megoldást nyert. A horvát Bán, 0 Éxcellentiája leginkább a kerületi Felügyelő úr, 0 Nagyméltósága közbenjárása folytán egy általam hozzá fölterjesztett terjedelmes emlékiratot s az ebben felhordott indokokat, melyeknél fogva a horvát-szlavon területen levő egyházak az 1790/1. 26. t. ez. szerint a magyarhoni ág. h. evang. egyház autonom hatósága alá tartoznak — annyiban kegyes volt méltányolni, hogy a hiyatolt intézkedést beszüntette. A kinevezett adminisztrátor, Korossy Emil, belátva, hogy az uj-pazuai hivek bizalmát minden igyekezete mellett sem bírja megnyerni, önként való lemondással elősegítette a vitás kérdés megoldását — és az uj-pazuai hivek immár szabadon választották meg lelkészüket, miután a bács-szerémi esperesség által elejükbe szabott hívány feltételeit elfogadták. Az általam több ízben említett kéregetési — mondhatnám üzelmekre nézve — kérném a kerületi gyűlés erélyes intézkedését. Az egyetemes gyűlés határozatának,* — mely szerint a magas kormány felkérendő, hogy csak azon egyházaknak adjon engedélyt az országos gyűjtésre, melyeket az illető egyházi főhatóság ajánl, nem lett ekkorig semmi eredménye. Különösen egyik kerületből a püspök aláírása nélkül egy és ugyanazon egyházból két ízben is egymásután jöttek kéregetők. Ezeken kivül a minden felől sűrűn érkező felhívások, hol templom, hol paplak, hol iskola építésre, valóban elkedvetlenítik a különben jókedvű adakozókat is és visszaélésekre szolgáltatnak alkalmat. A mult időkben vajmi ritkán történtek ily országos kéregetések, holott jelenben, minthogy a közlekedés könnyű, úgyszólván napi renden vannak. Majdnem minden uj „vállalat" a „közadakozással" veszi kezdetét, pedig csak akkor kellene igénybe venni, a mikor vagy valamely nagy csapás érte az egyházat, vagy miután már az illetők önmaguk minden lehető áldozatot meghoztak s az országos segélyre mindemellett is végkép rászorultak. Nem figyelmeztethetem eléggé az illető esperességeket az e részben való szigorúbb felügyeletre s meg nem engedésére annak, hogy az egyházak oly építkezésekbe bocsátkozhassanak, melyek erejüket s anyagi készleteiket nagyban meghaladják. Kövessék azon egyházak példáját, melyekben az illető lelkészek, miután évekig buzgón gyűjtöttek s előre elkészültek, egyházuk minden szegénysége mellett is * L. 1883. kerül. jk. 49. p.; egyetem, gyiil. jk. 1884. 35. p. 8-ik alp.