Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890
1890. december, rendkívüli
10 . arra, hogy az evang. reformált egyházzal a testvéri egyetértés a legmelegebben ápoltassék, hogy az egyházunkkal összekötő kapcsok minél szorosabban fűződjenek. Ezen testveri jó viszony ápolását Főtisztelendőségedtől egész bizalommal elvárjuk. Másik nagy és fontos feladata Főtisztelendőségednek, az oktatás és nevelés ügye lesz, mely egyházi életünkkel a legszorosabban össze van kapcsolva. A falusi népiskolánál kezdődik őrködő gondoskodása, hol az erkölcsök nemesítése, a vallásos érzet ápolása, a hasznos ismeretek terjesztése mellett a hazai nyelvet és a haza iránti kötelességeket kell a fiatal és fogékony keblekbe beoltani. Három főgymnasium és ugyanannyi algymnasium fölötti felügyelettel van Főtisztelendőséged megbizva. Országos törvény szabja meg a középiskolai oktatás tanrendjét és mértékét. Hogy az országos törvény mindenekben megtartassék, hogy hitfelekezeti középiskoláink azon színvonalon álljanak, hogy az állami és kedvezőbb vagyoni viszonyok közt levő más hitfelekezeti középiskolákkal a versenyt megállják, erre törekszünk és ezen czélt a törvény és egyházunk szervezete által adott jogainál fogva, Főtisztelendőséged bizonyára igyekezni fog megvalósítani. Van azonban a mi iskolánknak még egy specialis feladata, hogy egyházunknak lelkes, ügybuzgó tagokat neveljenek. Egyházi szép és annyi áldozatok árán megszerzett autonómiánk, ügyeinkben való rendelkezési jogunknál fogva, oly nemzedékről kell gondoskodnunk, mely ezen jogokat érvényesíteni tudja és akarja. Ehhez ügybuzgalom, sőt mondhatom áldozatkézség is szükséges. A hazai történelemnek, az ifjúságot a haza iránti nemes tettekre buzdító oktatása mellett, egyházi történelmünknek, a szivhez lélekhez szóló megkedveltetése az, melytől méltán várhatjuk, hogy az ifjúságban felébreszsze azon tüzet, melynek melegére van az egyházban szükség, hogy egyházi önkormányzatunkat kellőleg berendezhessük. És — habár a hosszadalmasságtól félnem kell — a lelkészképzés kérdését szó nélkül nem hagyhatom. Mindnyájan nagy mértékben érezzük annak szükségét, hogy a tudományos és társadalmi műveltség magaslatán álló, hazafias érzülettel biró lelkészi karral birjunk. A lelkészi állás nagy fontosságáról e helyen beszélni felesleges volna; abban is mindnyájan egyetértünk bizonyára, hogy tekintélyét emelni, állását javítani, az ez irányban fennálló akadályokkal is megküzdeni kell; de másrészt ki kell mondanom, hogy az egyéni érték, mint minden más pályán, úgy a lelkipásztori állásban is, adja meg a döntő súlyt. Az egyetemes theologiai akadémia ügye az, melyet Főtisztelendőséged atyai hű gondoskodásába akarok kiválólag ajánlani. Tisztelt