Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. október

6 2. Én pedig, ki tiz évi együttes működésem idejében tapasztalatain okultam, őszinte támogatásában részesültem, ki kénytelen vagyok elismerni, hogy ellenkező nézeteimet is mindig figyelemre méltatta, sőt eltérő nézete mellett is nem egyszer követte, őszinte hálámat fejezem ki a főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés előtt a boldogult elnöktársamnak és emlékezetét tiszteletben tartandom mindig. Bánatunkat sokszorosan fokozza, hogy egyetemes egyházunkra nézve valóban végzetteljes ezen év, boldogult püspökünk kimultát megelőzőleg még két áldozatot követelt tőlünk. Geduly Lajos dunáninneni püspökünket a halál angyala magához szólított. A megdicsőült az egyháza és hazája iránti hűségében egész erejét lassan felemésztő harczot évtizedeken keresztül vívott, megtörve a kerületében a legszentebb jogokért tett nemes küzdelmében örök nyugalomra hajtotta fejét, a nélkül, hogy vigasz gyanánt egy jobb jövő hajnalát kerületében feltűnni láthatta volna. Áldás legyen működésén, az általa elvetett mag hozza meg gyümölcsét, béke és egyetértés fűzze össze egyetemes egyházunk egyes kerületeit a jövőben, hogy egész egyházunk vallásosságban, hazaszeretetben egygyé olvadjon! Elvesztettük végre a tiszai kerület püspökét, boldogult Czékus Istvánt is, ki hajlott kora daczára, a tetterő teljességében szeretettel és erélylyel, a béke olaj ágát és a harczra készen tartott fegyvert tartotta folyton kezében és érdemekben és eredményben gazdag földi pályáját, mindnyájunk fájdalmára, akkor végezte be, midőn még munkát vártunk tőle. Legyen feljegyezve jegyzőkönyvünkbe az elismerés és kegyelet adója, melylyel mindhárom elköltözött püspökünknek szivünk mélyéből adózunk. Nagy veszteségünk érzete annál súlyosabb, mert a zsinat előtt állunk, tapasztalatokban oly gazdag főpásztorok közreműködését a reánk váró nagy munkában nehezen fogjuk nélkülözni. Istenembe vetett hitem, hogy a kik, az elköltözöttek helyére, az egyház bizalma folytán állíttatnak, ismerni és teljesíteni fogják azon szent kötelességeket, melyekkel egyházunk és a magyar haza iránt tartoznak, az egyház kormányzatát, a hazánk sorsával elválaszthatlanul összefüggő érdekeivel egyezően fogják vinni, így fogván egyházunknak azon tekintélyt biztosítani, melynek bármely oldalról való megtámadtatása esetén, a bányakerületünk a küzdtérrre kilépni, mindig hazafias kötelességének ismerendi. A tárgysorozatban foglalt fontos ügyek mindegyikét most fölemlíteni nem kivánom, ezek a napirend szerint tárgyalás alá fognak kerülni.