Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1887. szeptember, október

51 A II. tabelláról leolvasottakhoz következő észrevételeimet csatolom : 1. Hiba, hogy a tanítók számát és minősítvényét feltüntető rovatok számadatai nem mindenütt pontosak és egybevágók. 2. Nem kisebb hibául kell felemlítenem, hogy az iskolák jellegére s minőségére vonatkozó rovattételek sem állják ki mindenkor a keresztpróbát; úgy szintén a tantermek és tanító-lakok számadatai is itt-ott kétségben hagyják az olvasót. 3. A taneszközök beszámolása is pontosabb megfigyelésre méltó, s ekkor alkalmasint teltebb rovatokkal találkoznánk és sok iskolában kielégítőbb felszereléssel találkoznánk. 4. Nevezetes hiány tapasztalható még mindig a községi iskolák számadatainak itt egészen mellőzésénél, ott csak felületes bemutatásánál, ugy magokra a tanítókra s tanítványokra, valamint az iskolák jövedelmére és kiadására nézve. 5. Azonképen több figyelmet érdemelnének a jövedelmek és kiadások részletezései, már csak azért is, mert egyedül ez úton érhető el a megbízható átlagos kiszámítás az iskolafentartási, tanító-fizetési összegekre, valamint az egyes tanítókra, iskolákra és tanulókra esedékes mennyiség-tételekre nézve. 6. Az iskolák állandó fekvőségi s tőkevagyonát képező értékösszegek és az évi jövedelmi források hozamai, hogy nem mindenkor vágnak össze a tavalyiakkal, annak oka az említetten kivül az érték folytonos változása. Azonban a több mint 3000 frtnyi jövedelmi többlet is bizonyságául szolgál annak, hogy serdülő tanügyünk az egyház anyaemlőin évről-évre növekszik s azon hivatáshoz erősen készül, hogy majdan a nyomába lépendő uj nemzedéknek még teljesb mérvű s egyliáziasb irányban végzendő neveléséről áldozva gondoskodjék. Végezetül általán kell még jelentenem, hogy a meddig személyes tapasztalataim terjednek és a mennyire az illetékes hivatalos közegek hitelt érdemlő értesítései belátnom engedik a közoktatás nagy terét és az emberi szem elől elrejtett munkásságot, az iskolákban használt tankönyvek sem egyházi, sem hazai tekintetből kifogás alá nem eshetnek, és hogy a népnevelés szent ügyét kezelő tanítók s az ezt ellenőrző, gondozó helybeli egyházi, dékáni és esperességi megbizottak mindazon kötelességük magaslatán állanak és működnek, melyen a gondjaikra bizott ifjúság szivében a mennyés magyarországi polgárság érzetét, tudatát kellően ápolják egész odáig, hogy a közélet iskolájába kilépettek a magyar nyelvben, hazafias érzületben és evang. egyházias szellemben telhetőleg megerősödve legyenek. Évi jelentésemet megtéve, vagyok mély tisztelettel alázatos szolgája Áchim Ádám, alsó-tankerületi elnök. 4*