Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. október

11 bir és nem fog elenyészni, annál kevésbbé, mert Kosztolányi Sándor és több más, ezen úri ivadékból, mint ezen egyház buzgó istápolói és fenntartói arra teljes reményt nyújtanak. A nagy-szelezsényi egyházat szinte egy napi járóra N.-Kosztolánytól — 1. sz. 171 — az 1681-ik évi soproni országgyűlés az úgynevezett artikuláris egyházak közé sorolta. Hogy ezen időtájban a virágzó egyházak közé tartozott, mutatja az egyház levéltárában eredetiben látható u. n. Koháry István-féle vallatási jegyzőkönyv, melynek adatai szerint, mintegy 50 évvel azelőtt Nagy- és KisSzelezsény, Heese egészen, — a szomszéd községek pedig részben evangélikusok voltak. A Tököly-mozgalmak után kezdődött a nagy üldözés. A templom karhatalommal elvétetett, katholikussá tétetett s a földes úr erővel hajtotta bele jobbágyait. A beállított róm. katli. plébános a protestánsokat sem keresztelni, sem temetni nem engedte, sőt a prot. földesurak telkein ásott sirokat is erőszakkal behányatta. 1680—1708-ig evang. lelkésze az egyháznak nem volt. Ezen időtől fogva egyes úri házakban tartattak az Istentiszteletek, mignem 1740-ben templomot építettek, mely azonban a paplak és iskolával együtt 1825-ben leégett. A csekély szánni hivek megerőltetésével ismét helyreállított emez egyházi épületek alig 10 év multával ismét elégtek. Csakis Bodó Sándor akkori felügyelőnek köszönhető, hogy az egyház végkép el nem züllött. Az ő s a mostani hitbuzgó egyházi felügyelőnek, Bodó Lipótnak elévülhetlen érdeme, hogy a mostani csinos templom, paplak és tanítói lak fönállanak. Ő alatta a templom majdnem újra épült s toronynyal is elláttatott. Az egyház jövedelmét a nevezett egyházi felügyelő kezeli, nála van a pénztár, ő jegyzi fel a bevételeket és a kiadásokat. Az egyházi levéltárat is ő őrzi, ritka pontossággal és az egyetemes egyházra vonatkozó okmányokkal szorgalmasan gyarapítja ; szóval Bodó Lipót, mint ezen egyháznak 1847 óta felügyelője, egyszersmind papja is az egyháznak, mely körülmény mit sem von le a helyi lelkész, Sárkány Bezsö érdeméből, a ki a lelki gondozást és ténykedést példásan végzi. A 18 községben elszórtan lakó egyes hivek gondozása, fölkeresése sok nehézséggel jár s még sem lehet ezeket sem végkép elhagynunk, kik a 10 négyszög mértföldnyi területen, vallásukhoz való ragaszkodásuknak sok jelét adták a múltban és a jelenben. Itt is úgy, mint N.-Kosztolányban liatároztatott, hogy az egyházra való megadóztatás életbe léptettessék s a helyi gyűlésnek e tekintetben hozandó végzése az esp. gyűlésnek bejelentessék. A lelkésznek és tanítónak hiványilag biztosított úgynevezett „colleda" és „cantatio" méltányosan megváltassák. A magyar istentisztelet sűrűbb tartása a lelkészszel egyetértve sürgettessék. A Kosztolányi Llona — nemcsényi lakos — úrhölgy által az egyháznak ez alkalommal megküldött ezüst, belülről aranyozott díszes