Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1887. szeptember, október

11 tődvén, hogy ezért a tanítói díjazást is mindaddig ő húzza, míg uj tanító nem választatik. Sándor falván, — 1. sz. 652. A község 1820—24 közt alapíttatott. Az 1823-ik évben települt ide 229 evangelikus leginkább Nyitramegyéböl s gyarapult lajosfalvi, hajdnsiczai és sziléziai bevándoroltakkal. 1837-ben rendes levitát hívtak; 1841-ben rendes lelkészt választottak. 1848—49-ki évi országos események, melyek alatt a község futni kényszerült, bénítólag hatottak az egyház fejlődésére. Csak 1850-ben jutott az egyház némi erőhöz. Az egyház 1868 és 1870-ben templomalapot kezdett gyűjteni s az 1871-ben hivatalába lépett buzgó lelkész, Kernuch Adolf ezen templomtőke gyarapítását tűzte ki czéljául, mely törekvése 0 Felsége részéről 200 fit, br. Skudier Antaltól 700 frtnyi s maga a lelkésztől 100 frtnyi adománynyal segíttetve, annyira sikerült, hogy az előkészített 400,000 drb téglán kívül 11,817 frt gyűlt össze és így a díszes templom 1884-ben felszenteltetett. Az egyház erkölcsi állapotát általában jellemzik a tisztelettudás, békeszeretet, szorgalom, takarékosság és áldozatkészség, mely utóbbi erényüket fényesen bebizonyították a templomépítés és felszerelés alkalmával. A szokott időben tartott katechizatiókon hanyagul megjelenő fiatalság megintetett s a lelkésznek ajánltatott, hogy ezen felette fontos tanítást belátása szerint más alkalmasb időben tartsa. A „colleda," mint méltatlan, korszerűtlen beszüntetendőnek határoztatott; ezzel kapcsolatos jövedelme a lelkész és tanítónak készpénzzel megváltandónak jelentetett ki. Felhívatott az egyház, hogy miután a lelkész jelenlegi lakása, mint iskolának szánt épület, ideiglenes, igyekezzék egy alkalmas paplakot mielőbb felépíteni. S végül, miután örömmel tapasztaltam, hogy az egyház az utolsó canoni látogatás óta híveinek dicséretes buzgósága és áldozatkészsége folytán örvendetes módon gyarapodott és virágzásnak indult : egyúttal intettem és kértem őket, hogy az egyház, e drága örökségük iránt a szeretet és áldozatkészség keresztyéni szép erényét az eddigi dicséretes módon továbbra is gyakorolni buzgólkodjanak. Lajosfalván, — 1. sz. 3935. — 1806-ban keletkezett Nógrád, Gömör és Nyitra megyékből ide szakadt ág. h. ev. lakosokból, kik, számra nézve mintegy 80 család, I. Ferencz császár és királytól nyertek telepedési engedélyt. Egy évet, mint leánygyülekezet töltöttek el; 1807-ben anyagyülekezetet alakítottak. Első lelkésze Hamaljár Márton volt, az, a ki a végvidék parancsnokánál, Lajos főherczegnél kieszközölte, hogy még 80 család kapott telepedésre engedélyt. 1834 ben Kramár Péter lelkész alatt kezdetett meg a díszes templom építése s elkészült 1839-ben. 1872-ben keresztülvitetett a bánáti katonai határ őrvidék polgárosítása s ugyanezen évben meg-