Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. október

9 ekkel való szívélyes viszonya, mely utóbbi mind fogadtatásom, mind az istentisztelet alkalmával nyilvánult, igen megörvendeztetők. Az esperességi és egyházi levéltárt szemügyre vettem s kifogástalan rendben találtam. Látogatói egész eljárásomat igen élénk érdeklődéssel kisérték Krizskó Pál presbyter, Kubacska Hugó bányatanácsos és Priviezlty Ede presbyterek s a hatáskörükből kifolyó felvilágosításokkal a legkészségesebben támogattak. Nem mulasztottam el jegyzőkönyvileg is kifejezést adni azon kedves tapasztalatnak, hogy Körmöcz sz. kir. és főbányaváros elöljárósága, közönsége, valláskülönbség nélkül nemes szívvel és méltánylattal viseltetnek egyházunk iránt, miért is a nemes város közönségének és kitűnő elöljáróinak hálás köszönetet szavaztam s egyházi érdekünk iránt való jó indulatukat kerületi gyűlésünkkel is tudatni megígértem. A felolvasott jegyzőkönyvből kitűnvén, hogy a honeszháji ág. hitv. evang. hivek saját felekezeti iskolával nem birnak s gyermekeik vallásoktatást az anyaegyházból csak nagy nehézséggel nyerhetnek ; meghagytam, hogy ezen segíteni, az anyaegyház el ne mulaszsza. Továbbá elrendeltem, hogy az egyház felügyelője és a presbyterium tagjai hivatalukba lépéskor a kerületi utasításoknak megfelelőleg felesketessenek. A magyar istentisztelet alkalmával eddig szokásban volt kőnyomatu énekek helyébe a b.-csabai magyar énekeskönyv megszerzését és behozatalát ajánlottam. Végezetül arra figyelmeztettem az egyház elöljáróit, igyekezzenek, anyagi viszonyaikhoz képest, egyházi tőkét szerezni, hogy idővel ne csupán a város segélyére legyenek utalva. Másnap, a Körmöcz városa tulajdonához tartozó Stubnya fürdőig híveink kíséretében utazva, Turóczniegye területén keresztül az egy napi járó távolban fekvő Nemes-Kosztolányba érkeztem, —1. sz. 148. —Már az 1611-ben megejtett kánonszerü látogatás alkalmával irva van róla „antiqua ecclesia." Az 1681-iki sopronyi országgyűlésen be nem ezikkelyeztetvén, 1685-ben az akkori Felső-Kameneczen létezett templom véres verekedés után a róm. katholikusok számára lefoglaltatott és Szabadka János lelkész elfogatván, békóba verve, Oszlányba vitetett, a honnan őt Kosztolányi Gáspár a cs. horvát katonáktól 17 frton kiváltotta. A szomszéd róm. kath. földesurak még e század elején is erőszakosan tartóztatták evang. jobbágyaikat hitük vallásától. Simony — közel helységnek — földesurai egymásután áttértek a róm. kath. hitre. 1709-ben az akkori járási szolgabíró hivatalosan inté Kosztolányi Zsigmond özvegyét, Justh Zsófiát, hogy általa és férje által épített nemes-kosztolányi templomot a róm. katholikusoknak adja át s fiait a róm. kath. hitben neveltesse. Az említett templomot végre is 1710-ben az oszlányi plébános katonai karhatalommal lefoglalta.