Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880–1885

1884. augusztus

79 E törvény, többi közt a vegyes házasságokból származó gyermekek körül is intézkedvén, 12-ik szakaszában kimondja, hogy a fiúk atyjok, a leányok pedig anyjoknak vallását követik, egyúttal jövőre nézve is érvénytelennek, semmisnek s minden jogerőt nélkülözőnek jelentvén ki bármely szerződést, — térítvényt, vagy rendelkezést, mely e törvénynyel ellenkeznék. Ezen szakasznak logikai folyománya, hogy azon esetben, ha valamely lelkész oly gyermeket, ki a törvén}' szerint más keresztény felekezethez tartozik, bármely okból megkeresztel, azt saját anyakönyvébe be nem vezetheti, hanem köteles az ezen ténykedésről szóló bizonvlatot / «/ u az illetékes lelkészhez hivatalból s a végből haladéktalanul áttenni, hogy az az ekként megkeresztelt gyermeknek születését saját anyakönyvében feljegyezhesse; mert a más felekezetbeli lelkész által történt megkeresztelés a gyermeknek vallás tekintetébeni törvényszerű hová tartozandóságán mit sem változtat, az egyes keresztény vallásfelekezetek anyakönyveinek hiteles volta pedig csak ez úton eszközölhető. De van még egy más ok is, mely a lelkészeket ilyetén keresztelési bizonylatok kölcsönös kiszolgáltatására kötelezi, s ez azon birói magyarázat, melyet az 1868. LHI. t.-czikkel szoros kapcsolatban álló 1879. XL. t.-cz., tüzetesen annak 53. §-a egyes előfordult esetekben talált, mely birói magyarázat azon nézetet látszik érvényre emelni, hogy a keresztény szülőktől származott gyermeknek megkeresztelése más felekezetbeli pap által, mint a melyhez a gyermek nemét tekintve a törvény szerint tartoznék, nem azonos az illető gyermeknek a keresztelő lelkész felekezetébe való felvételével. Midőn pedig az egyházak a birói magyarázatnak előnyeit elfogadták ott, a hol az az 1879. XL. t.-czikk 53. §-a alapján más felekezetbeli gyermek megkeresztelése s az anyakönyvi kivonat ki nem szolgáltatása miatt bevádolt papjaik javára szolgált, elismerték a feltevést, hogy a lelkész a gyermeket az azon végrehajtott keresztelés által nem a maga felekezetébe vette fel, miből önkényt következik, hogy a kereztelési bizonylat a másik, illetékes egyháznak szolgáltatandó ki. Minazonáltal évenkint számos eset fordul elő, melyben különféle egyházi hatóságok panaszt tesznek nálam, hogy más felekezetek lelkészei, törvényszerűen a panasztevő hatóságok egyházához tartozó gyermekeket megkeresztelik a nélkül, hogy a keresztelési bizonylatokat az illetékes lelkésznek kiszolgáltatnák, sőt, hogy erre felszóllittatva, e bizonylatok kiadatását különféle, a törvény előtt meg nem állható okokból megtagadják. A fentebb tisztelettel előadottak után szükségtelen bővebben okadatolnom ama sürgős felhivásomat, miszerint Nagyságod az egyházi joghatósága alatt álló papságnak a szóban forgó törvény intézkedéseket újból megmagyarázván, ugyanannak egyúttal szigorúan meghagyni szíveskedjék, hogy mindannyiszor, valahányszor oly gyermeket, ki a törvény rendelkezése szerint más felekezethez