Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880–1885

1883. október

77 38. Ugyanazon jegyzőkönyv 46. pontjának kapcsában olvastatik a bánáti ágost. hitv. evang. esperesség — és a békés-bánáti ev.A-ef. egyházmegye esperesi hivatala által, a pancsovai ágost. hitv. és ref. egyházak közt a vitás temető ügyben kiküldött vegyes bizottság f. évi julius 10. tartott ülése jegyzőkönyve, mely szerint a vegyes bizottság ev. ref. tagjainak véleményével szemben az ágost. hitv. ev. küldöttség a két vallásfelekezet egyenjogúságát annyiban elismeri, a mennyiben az csak a szabad temetkezési jogra vonatkozik; ellenben, a mennyiben ezen kifejezett egyenjogúságát a kérdésben forgó temető birtok és tulajdon-jogára is vonatkoztatni óhajtaná: azt ezúttal el nem ösmerheti, s az eddig mondott állításához és követeléséhez ezúttal is ragaszkodik: A kerület sajnálattal veszi tudomásúl, hogy bár a kérdésben forgó temető telekkönyvileg az ágost. hitv. ev. egyház birtoka, a két fél között a jogos alapon nyugvó kiegyezés még sem sikerült teljesen, — az ügyet ujabb kísérlet megtétele végett, a bánáti esperességhez leszállítja. 39. Olvastatik Kossányi József érdemült lelkész-esperesnek folyamodványa, melyben a Székács-alapból leendő további segélyezését kérelmezi: A kerület, a folyamodó súlyos anyagi helyzetének tekintetbe vételével, őt a Székács-alapból ez évre is 50 forinttal segélyezni elhatározza. 40. Ugyanazon jegyzőkönyv 49. pontja határozata nyomán Scholcz Gusztáv budavári lelkész jelenté, hogy ama megbízatásában: szerezzen biztos tudomást a lipótmezei tébolydában ápolt Bansell Kálmán helyzetéről, lelkiismeretesen eljárt, s a helyszínén szerzett tapasztalatai alapján megnyugtathatja a kerületi közgyűlést, hogy a szerencsétlen sorscsapás által sújtott beteg a tébolyda harmadik osztályában is minden tekintetben oly ápolásban részesül, hogy annak a sokkal tetemesebb költséggel járó második osztályba leendő áthelyezése teljesen felesleges. Arra nézve pedig, hogy az áthelyezés netalán azon czélból is kívántatott, hogy a felsőbb osztályban a szenvedő egészen külön ápolásban részesítetnék: a tébolyda igazgatósága részéről azon felvilágosítást nyerte: a szerencsétlen férfiú lelki állapota a külön ápolást bármely osztályban is lehetetlenné teszi, s akárhová helyeztetnék is, egyedül hagyható semmi esetre sem lehetne. Jelenlegi ápolásával tehát, aggódó övéi minden tekintetben meg lehetnek elégedve. Megnyugtató tudomásúl vétetik. 41. Ugyanezen tárgy kapcsában olvastatik Scholcz András maskovai lelkésznek, mint a maskovai egyház megbízottjának kér-