Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880–1885

1883. október

6 A királyi szó volt az első, mely egykor a csüggedő szívekbe vigasztalást, reményt és bátorságot öntött. A királyi kegy volt az első, mely a vigasztalás e szavát a vigasztalás cselekedetével koronázta. A szegedi ágostai hitvallású evangy. gyülekezet temploma volt az első, mely ő Felségének s a magas kormánynak kegyes gyámolításával, egyéb résztvevő szívek örök bálára kötelező kegyadományai mellett, újra felépült, felszenteltetett, s az első melyben a lezajlott vész után, újra bálaének és imádság szállt fel a magasba, a kegyelem áldott Istenéhez. A vész gyászos napjaiban a király együtt könynyezett a könnyező nemzettel; illő, hogy most a nemzet együtt örvendezzék örvendő királyával. Illő, hogy a bányai egyházkerület, mely a szegedi evangyelmi egyházat övéi közé számítja, szinte megragadja ez örvendetes alkalmat, hogy a Szegednek juttatott királyi magas kegyért, legforróbb háláját és legbensőbb hódolatát kifejezze; indítványozza tehát: hogy a bányai egyházkerület az ünnepélyes alkalommal megjelenendő küldöttsége által adjon e hálának és hódolatnak kifejezést. A közhelyesléssel találkozott indítvány egyhangúlag elfogadtatván, főtisztelendő Superintendens úr elnöklete alatt, báró Ambrózy Béla, Scultéty Ede, Ivánka Imre, Zsilinszky Mihály, Haviar Dániel, Achim Ádám, Kramár Béla, Belohorszky Gábor, Szeberényi Andor, Scultéty Pál és Bujkovszky Gusztáv urakból, úgyszinte a szegedi egyház felügyelője Horváth Lajos és lelkésze Tomay József valamint a szegedi egyház által választandó küldöttekből álló bizottság küldetik ki, az ágost. hitv. evangyelmi bányai Egyház-kerület hódolatának bemutatására és hálájának nyilvánítására. 3. Főtisztelendő dr. Szeberényi Gusztáv superintendens úr a lefolyt év alatt a kerületben történteket, következő értesítőjében vázolja: Méltóságos és főtisztelendő kerületi gyűlés! A tavalyi kerületi gyűlés óta általam elintézett vagy csak hatáskörömben megfordult egyházi és iskolai ügyeinkről a következőkben van szerencsém kötelességszerüleg beszámolni. Mindenekelőtt említenem kell, hogy Nt. Achim Ádám esperes az alberti —csanádmegyei — egyház templomát még az 1882-ik év végén, Advent 2-ik vasárnapján, felszentelte; a pitvarosinál pedig ugyanazon hivatalos eljárást önmagam végeztem Advent 3-ik vasárnapján. Mind a két egyház saját híveinek példás áldozatkészsége mellett, lelkészének, amott Czinkotszky Mártonnak, emitt Korén Pálnak, ügyszeretetével, szent lelkesedésével és bölcs előre való számításával támo-