Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880–1885

1880. október

13 egyházi hivatal viselését a polgári megtiszteltetések egyik legbecsesebb biliének tekintik, és a mely helyre valamelyikünk a választás által tanúsított bizalom folytán állíttatik, azon — válogatás nélkül, — szolgálni kész. A lét és fennmaradáshoz csak oly intézményeink tarthatnak igényt, melyek a czélnak teljesen megfelelnek, és a régi hagyományoknak kegyelete sem képes fenntartani oly intézményeket, melyek életképességüket nem bizonyítják. Egyházi szervezetünk életképessége mellett, a sáfárok kötelessége feladatukat aként teljesíteni, buzgón és lelkiismeretesen, hogy az egyház szent ügye sérelmet semmi tekintetben ne szenvedhessen,— és ha mindenki helyét teljesen betölti, aggodalomra nincs okunk. Intézkednek azonban kerületi utasításaink arról is, hogy az egyház kormányzatában a feliéi őrködés meglegyen és ezen tisztnek gyakorlása a felügyelőkre van bizva. Azon nagy fontosságú érdekek, melyeket képviselni, megóvnunk kell, szükségessé teszik, hogy az egyesek működése őrködő szemmel kisértessék és azok tevékenysége szigorú, de igazságos bírálat alá vonassák, — azért azoktól, a kikre a felügyelet bizva van, a jóakaratú tanácsadás és hü támogatás első sorban megkívántatik, a hol azonban ez úton a kitűzött czél el nem éretnék és a hol szüksége forogna fenn, a kötelesség teljesítésére vezető figyelmeztetésnek is helye van és semminemű elnézés indokolva nem volna, sőt egyenesen kötelességsértést képezne, „nulluni vitium est sine patrocinio." Az egyházi téren való működésnek legnagyobb becsű jutalmát a hiven teljesített kötelességek megnyugtató érzete képezi, e mellett azonban feltétlenül igényelhetjük a polgári tisztelet azon nyilvánulását, mely szerint ellentétes vélemények ellenében is a szándék tisztasága senki irányában, ki meggyőződését követi, kétségbe ne vonassák, — eltérő nézeteinket pedig, a mindenütt megkívántató, az egyház terén pedig épen nélkülözhetlen mérséklettel és higgadtsággal fejezzük ki, — és igy a kölcsönös bizalmat nevelve az e téren működőket azon tiszteletben részesítsük, melylyel saját tekintélyünket emeljük, magunknak pedig azon erkölcsi támaszt is megszerezzük, mely nélkül fenn nem állhatnánk. Nem fogok becses türelmükkel hosszasan visszaélni, — és a munkának szánt időt túlságosan igénybe venni, de azért kérem méltóztassanak megengedni, hogy rövid szavakban azon viszonyról megemlékezzem, melyben egyházunk az állam és a más valláshoz tartozó polgártársaink irányában áll. Az állam törvényei iránt egyházunk tisztelettel és engedelmességgel viseltetik — ellenben az állam kormányától önállásunk vallás-