Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1873–1879

1874. május

szüksége szabályozza, határozza el, a tanároknak jobb javadalmazását pedig követeli azon körülmény, hogy mindinkább látjuk fogyni azoknak számát, kik a tanszékekre hivatva lehetnének. Valljuk be őszintén, alig hoz valaki az állam szolgálatában nagyobb áldozatot a tanárnál, mert az egész életének lefolyta alatt szünet nélkül foglalkozik mindig csak egy uj sarjadéknak kiképezésével, s ha hivatásának kellőleg akar meg felelni, kénytelen lelkével, a még csak fejlődésben levő sarjadéknak gyenge fogalmaihoz folytonosan leereszkedni, pedig a tudományosság bizonyos fokozatán álló egyéniségnek nagyobb megerőltetésébe kerül, a tudományosság magaslatáról, az értelmiségnek szűkebb körébe folytonosan leereszkedni, mint innen a tudományosság magaslatához felemelkedni. Illyen áldozattal járó hivatás méltán igényli, s érdemli meg az illő jutalmazást. Nem az a hibánk hogy kevés, hanem inkább hibánk az, hogy sok iskoláink vannak, s ez az oka ismét annak, hogy tanintézeteink nincsenek kellőleg felszerelve, s az azokban működő tanárok, fáradozásukhoz mérendő javadalmazással nincsenek ellátva. — Ezen bajon csak ugy lehetne segíteni, ha tanintézeteink száma leszállítatnék, s igy a kevesebbre leszállított iskolák, úgy a mint kellene felszereltetnének. Ennek eszközlése lenne véleményem szerint egyik fő feladata a közegyháznak, s evvel annál kevésbbé kellene késni, mennél inkább tarthatni attól, hogy ha mi hamarább nem segítünk ezen ügyben, az annyira jó hirben álló iskoláink más tanintézetek által fognak túlszárnyaltatni, mellyek azonban a korszellemnek, s a szellemi 13