Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1873–1879

1879. szeptember

35 kei mellett, s igy lett vallásom ügye működésemnek jelszava s törekedésemnek tárgya a politikai téren is, valamint a közigazgatási, úgy a törvényhozási körökben. Egyházam ügye tehát bennem megtestesülvén, önmagammal, s létemmel ugyanazonosíttatván, életem feladatává, tehát azzá vált, mitől elválnom, következőleg búcsúznom nem lehet, azért búcsút véve mostani állásomtól, nem válok el azon ügytől, mely érintett állomásomban képviseltetett. Elhagyván ezen elnöki széket, búcsút veszek munkatársaimtól, de nem a közöttük és köztem fenállott kötelékektől, — az elsőt kötelességem parancsolja, a másikat szívem nem engedi. A nyilvános liivataloskodásnak súlyát, mi sem könnyíti annyira, mint a munkatársaknak egyetértése s egymáshozi tartása. — Szerencsés voltam e részben, hogy munkatársaim barátaim is voltak, irántami szivességiiket, jó akaratukat s bizodalmukat, e teremben belől és kivűl mindig tapasztaltam, s ez tette állásomat kedvessé, de viszont munkatársaimnak irántam tanúsított szívességük fokozta mindinkább azon tiszta érzelmeket, melyekkel én is ragaszkodtam hozzájuk. — Egy olyan körtől elválni, melyben a kölcsönös érzelmek így olvadtak egybe, minden esetre nehéz, s annál nehezebb feladat, mennél nagyobbra tudom becsülni munkatársaimnak személyemhezi hajlamát. — Állásomnak kellemeit növelte és fokozta azon kedvező körülmény, hogy a szerencse rokonérzelmű elnöktársam mellé ültetett. — Egy gondolat, egyenlő nézetek vezérelték lépéseinket hivatalos eljárásainkban, soha sem voltak köztünk egymástól eltérő vélemények és eszmék, együttesen s egyetértőleg haladtunk egy czél felé, s így a nézetek egybeolvadása mellett reménylem, nem sikertelenül vittük ezen Superintendentiának ügyeit. Az e részbeni érdemnek főosztaléka ő Nagyságát, a Superintendens urat illeti meg, mert példás szorgalma, melyet a közigazgatásban tanúsított, tapintatteljes eljárása, tevékenységemnek nem nagy tért engedett, hanem inkább csak buzdítólag és felserkentőleg hatott reám. —Azért fogadja Nagyságod, kit e pillanatban még elnöktársamnak nevezni szerencsés vagyok, hálás köszönetemet azon segítségért, melylvel engem felügyelői hivatalomban támogatni, hálás köszönetemet azon előzékenységért és szívességért, melylyel engem szerencséltetni méltóztatott, s fogadja az elválásnak perczében azon őszinte vallomásomat, melylyel Nagyságodnak tartozom, miszerint Nagyságoddal ez előtt kevésbé ismerős lévén, s csak is hivatalos érintkezésünk tartama alatt, közelebbről megismerkedve, s jeles tulajdoniat felismerve, nem csak tisztelni, hanem mint teljes bizodalmamat biró őszinte barátomat kiválólag szeretni tanultam. — A szorosabb hivatalos érintkezés ezen egyházkerületnek élén megszakadt ugyan köztünk, de nem szakad meg azon barátság, mely eddigi hivatalos kötelékünknek szüleménye, s tartós fog maradni a megváltozott állásban is. Könnyítette s kellemetessé tette hivatalos működésemet továbbá azon kedvező körülmény, hogy az esprességek élén kitűnő elnökségek 3*