Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1873–1879

1878. szeptember

58 mára akadtam, hogy egy meghatározott czélra hagyományozott alapítvány idővel a hagyományozó intentióinak ellenére, más egészen külön természetű tőkékkel összeolvasztatott, ugy hogy évek óta sem nevével, sem kamatjainak hovafordításával nem találkozunk többé. Ertem itt a Geicz-féle alapítványt. — Néhai Geicz János, volt dobronai lelkész, ugyanis 1805-ben meghalálozván, az összes — egyes, kisebb hagyatékok kifizetése után fenmaradt, — vagyonát kerületünknek oly czélból hagyományozta, hogy ez alapítvány kamatjainak bizonyos része — 80 frt t. i. — két deficiens lelkész segélyezésére fordíttassék, a kamatok többi része pedig a tőkéhez csatoltassék. — Ezen kerületünk birtokába ily módra jutott összeg az 1806-ki jegyzőkönyv tanúbizonysága szerint 5819 rénusi frtot képezett, s a végrendeletileg megszabott 80 frt, vagy későbbi pénzláb szerint 32 pengő frtnyi összeg, hosszú évek során át segélypénz gyanánt osztogattatott is hivatalképtelen lelkészek közé. Utolsó ízben részesíttettek e támogatásban Hraskóczi s Polonyi lelkészek 1848-ban, s ezentúl a Geicziánumra csak is az 1856-ik évben akadunk, midőn a ker. pénzügyi bizottság aug. 12-én tartott üléséből elhatározta, az önkénytelen nyugalomra kárhoztatott superintendenst megkérni, adna neki felvilágosítást a Geicziánum miben léte felől. — Dr. Szeberényi János pár hónappal később kiköltözvén az élők sorából, a kívánt tájékozást nem adhatta többé s ez óta az egész ügy feledékenységbe ment. — Szükségesnek véltem e kérdést megpendíteni, hogy a főt. kerület benne bölcs belátása szerint intézkedhessék. A főt. ker. gyűlés bölcs ítélete alá bátorkodom azon kérdést is bocsátani, nem tartaná-e czélszerünek határozatilag kimondani, hogy kerületünk határain belől megjelent minden könyvnek egy példánya küldessék be levéltárunk számára. — Nem ártana ily módon egy szorosan kerületünk irodalmi termékeiből álló könyvgyűjteményt összeállítani s annak, ki majdan szerkeszteni fogja kerületünk történelmét, módot nyújtani, hogy nem csak administrativ ügyeinkről s pereinkről, hanem irodalmi tevékenységünkről is liíí képet adhasson. Midőn végre megjegyezném, hogy a m. é. kerületi felszólítás, küldetnének be levéltárunkba az administrátorok korába vágó, nálunk hiányzó, de másutt netalán meglevő okiratok, mind eddig pusztában hangzott el s midőn a főt. közgyűlést alázattal kérném, miszerint levéltári helyiségünk bármily szerény butorokkali felszerelhetésére egyszer mindenkorra némi összegecskét megszavazni kegyeskedjék, kiváló tisztelettel maradtam Budapesten, 1878. aug. 28-án. A főtisztelendő ker. gyűlés alázatos szolgája, Doleschall Sándor levéltárnok. Ezen jelentés tudomásul vétetik és jelentésttevő indítványa folytán elhatároztatik: a) hogy az 1859-dik évi kerületi gyűlés jegyzőkönyve kinyomassék;