Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1873–1879

1877. október

50 nem, kell a zsolnai zsinat eredeti jegyzkvét, mely az 1861 -ki ker. jegyzkv. 8. p. nyomán „a kerület számára megvétetett" s melyet néh. Kánya Pál levéltárnok naplója értelmében, az 1862-ki bányakerületi közgyűlés alkalmával t. Dr. Szontagh Kálmán ura bányakerületi levéltárba beadott," de mely jelenleg nem levéltárunkban, hanem az 1874. egyetem, gyűlés jegyz. 31. p. tanúbizonysága szerint az egyetem archívumában található, hová valószínűleg néh. b. Prónay Gábor főfelügyelő ur révén kerülhetett, minthogy az 1862. ker. jegyzkv. 11. ptjában ezeket olvassuk: „Jelentetvén, hogy a zsolnai zsinat eredeti jegyzőkönyve egyet, főfelügyelő b. Prónay Gábor urnái van letéve, annak átvételére és a levéltárba betételére Kánya Pál ur utasittatik." — Az egyet, levéltárba tévedhetett talán g. Forgács bíbornak protestátiója a zsolnai zsinat határozatai ellen is, mely egyidejűleg a fennevezett zsinati jegyzőkönyvvel került kerületünk birtokába. — Miután ezen fontos okmányokra teljes igényünk van, azokat a bányakerületi levéltár számára haladék nélkül reclamálandóknak vélném. Ugyancsak a ker. levéltárban kellene előfordulniok Luther M. 1533-ban megjelent 12. egyházi beszédeinek is, melyeket az 1862. jegyzőkönyv 38. p. szerint Raksányi Pál úr küldött a ker. könyvtár számára s melyek Kánya Pál urnák a gyűlés szine előtt kézbesíttettek ; ott kellene lennie Pogner és Liebergott ismeretes naplójának is, melyet Lichner Pál, pozsonyi tanár úr szívességéből vettünk s mely szintén nyom nélkül eltűnt. Midőn végül említeném, hogy ft. superintendens úr meghagyása következtében összes nyomtatványaink egy-egy példányát a nemzeti muzeum könyvtárába átküldtem s hogy boldog emlékezetű Hamaliar, Lovich és Székács superintendenseink szétszórt látogatási jegyzőkönyveit beköttettem, berekesztem jelentésemet kiváló tisztelettel maradván Budapesten, 1877. aug. 26-án. A ft. ker. gyűlés alázatos szolgája Doleschall Sándor, levéltárnok. A kerület e közérdekű jelentésnek, jegyzőkönyvébe egész terjedelmében való fölvételét határozza. Köszönetet mond a levéltárnok buzgó fáradozásáért, s hogy e sok időt igénybe vett munkásságot erkölcsi teljes méltánylása mellett anyagilag is legalább némikép jutalmazza: ezennel elrendeli, hogy a kerületi pénztárból a levéltárnok úr számára a rendezés munkájáért 100 frt. o. é. tétessék folyóvá, — 1878 julius 1-től kezdve pedig mint levéltárnok, évenkint 50 forintnyi dijban részesítessék. A jelentésben foglalt indítványokat a kerület elfogadja, s utasítja az esperességeket, hogy a náluk netalán meglévő, a kerületi levéltárból azonban, fájdalom, hiányzó okiratokat, legalább hiteles másolatban beküldeni, a közérdek szolgálatában teljesítendő nemes kötelességüknek ismerjék; viszont a nálok netalán hiányzó, mig a kerületi levéltárban meg fölös számban lévő jegyzőkönyvekből hiányzókat a levéltárnok úrhoz fordúlva,