Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1873–1879

1875. november

10 hiány az esperes jelelési jogát illusoriussá teszi! Ehhez járul a határtalan szabad választhatás bárhonnan s bárkit — a végtelenig, a mely oly következményű lehet kerületünkre nézve, hogy a felelőség terhét magamtól elhárítatni eleve is kérnem kell. Én mint superintendens csak annyi befolyással birok a lelkész választásra, amennyit a tudomásvétel nyújt akár akkor, mikor baj van, akár akkor, amikor befejezett tény, s rajta változtatni nem lehet. Nem vagyok szűkkeblű pai ticularista, de felszólalnom kell amiatt is, hogy legyünk tekintettel kerületbeli hitjelöltjeinkre, külömben elvénhednek s míg a más kerületbeliek elláttatnak, addig amazok reménytelenül várnak és elcsüggednek. Külömben pedig nem kérhetem eléggé mindazokat, kiknek egyházunk léte szivükön fekszik, hogy a historiailag fejlődött megállapodáshoz szigorúan ragaszkodjanak; óvakodjunk a mindinkább terjedő independentismustól, annál inkább, mennél kevésbé támaszkodhatunk egy bizonyos megállapított szervezetre; külömben az is, amivel birunk szét fog málni s bár a protestantismus azért nem lesz veszélyeztetve, de egyházunk igen is! Hogy ezután mi fog következni, arra az ultramontanismus szolgál biztos válaszul! Evangélikus egyházunk itt e hazában eleitől fogva az egyes kiváló egyéniségek behatásának, mintegy dynamicus befolyást gyakorló erélyének, buzgóságának és áldozatkészségének köszönte létét: ha az egyháznak ezen szent lelke körünkből távozik, veszélyeztetve van jövője! Még egy körülményre s illetőleg visszaélésre hívom fel a főt. kerület figyelmét. Méltóztattak netalán észrevenni, hogy három év óta kerületünkből nem jártak országszerte a kéregetők. Pedig többek által is megkerestettem, hogy nekik, majd harang-szerzés, majd paplaképítés czimén a m. ministeriumnál az engedélyt kieszközöljem. Három év óta az a gyakorlatom, hogy ily egyházakat a főt. kerületi gyűlésre szoktam utasítani; ha ez jónak találja, hogy az országszertei kéregetés kieszközöltessék, én kész vagyok felírni, külömben nem; mert szükségesnek tartom korlátolni az ily minket semmi esetre nem ékesítő üzelmet. Csak az orsovai lánygyülekezetné] tettem kivételt. A m. ministeriumnál való engedelem-kérést ettől is megtagadtam ugyan; de miután tudtomon kiviil Szörény megye útján, az engedélyt mégis kivívta, tőlem pedig csak is ajánló aláírást sürgetett — ebben végre engedtem, bár meg vagyok győződve, hogy amikor 15,000 frtra előirányozott templomot szándékszik az ottani mindkét hitfelekezetű összesen 92 protestáns, építeni, s készlete csak 5000 frt, czélszerűbben járna el, ha emezt a lelkész-tanitó díjazására forditná, a helyett, hogy a kétessikerű építésre vállalkozik. E közben a cs. k. egyházi főtanács Bécsben azon nagylelkű ajánlatáról értesített, hogy az orsovai fiók egyház