Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1844–1872

1868. október

6 letes házat építettek, melyben paplak, iskola és templom még most kellő tágas helyiségben egy fedél alatt vannak, de hogy már ki van mérve és egyengetve a hely, melyen új templomuk alapját készülnek letenni. A nevek fölemlítését mellőzni akarom, de azt ki kell emelnem, hogy a lelkész úr, mint tanitó, oly ügyességet tanúsitott, mi szerint e részben őt példány gyanánt említhetem föl, s ha egy néptanitókat képző intézetet nyithatnánk, ennek élére nálánál avatottabb igazgatót alig állíthatnánk. A felsőbb rendeletek és jegyzőkönyvek gyűjteményét nagyon primitiv állapotban találván ennek kiegészítését és rendezését komolyan sürgettem. A látogatás emlékére a költséges és idő rabló ünnepélyek helyett, 28 frtot ajánlottak fel az épitkező hársas — terényieknek és egy alapítványt tettek jutalmúl a legszorgalmasa'' b iskolai növendéknek, melyre 400 frton felül gyűlt össze. Arad városának lakosai hitkülönbség nélkül, nem csak örvendenek gyülekezetünk gyarapodásának, hanem azt több izben adományokkal segítették is. Jó lélekkel ajánlom e nemesen törekvő gyülekezetet a kerület figyelmébe már csak azért is, mert méltó, hogy a naponként gyarapodó Aradban mi is virágzó gyülekezettel dicsekedhessünk. Innen jun. 8-án Békés-Csabára indulánk s ott délben megérkezvén, az indóháznál és a roppant nagy templomban lett fogadtatás után, a látogatási jegyzőkönyv olvasásához fogtunk. Junius 9-én délelőtt a 100 tagból álló presbyteri gyűlésben, az egyház és esperesség közt fölmerült hiványkérdést intéztem el. Délután a gymnasiumot látogattam meg s örömmel tapasztaltam, hogy ez intézetet az egyház tetemes, de jókedvű áldozatokkal gyámolítja (nevezetesen 45,000 frt alapítmánnyal ajándékozta meg), muzeumát költséges taneszközökkel gazdagítja, — továbbá, hogy az igazgatótól kiindúló vallásosság, szigorú fegyelem és rend lelkiismeretes pontosság és szakavatottság jellemzik azt. Junius 10 ikét a népiskoláknak szántam s meglátogatván a legidősb tanitó, Vozárik Pál iskoláját, 9 órától délig a kisebb templomban vizsgálatot tartottam. Mind ezen vizsga, mind a további napokban folytatott látogatás alatt arról győződtem meg, hogy ezen egyház az elemi nevelést is szivén hordja s ezt az által is tanúsítja, hogy a városban ide számítva a felsőbb polgári iskolát is, 12, a szőlőkben 1, a tanyákon 3 elemi és 2. kisdedóvó, összesen tehát a gymnasiummal együtt 19. iskolai intézetet tart fen. — A templomban tartott vizsga végezte után, a városházát látogattam meg, s mivel a város nem csak hogy tetemes évi járúlékkal segedelmezi az egyházat, hanem mivel azt is tapasztaltam, hogy a városi és egyházi elöljárók karöltve haladnak az erkölcsi és jótékony intézetek gyámolitásában, név szerint pedig a nagy templom mellett jelenleg kisajátitás útján eltávolítandó házak helyélbe nyilvános sétatért kívánnak létrehozni, s azon kivül épen most építtetnek az árvák és szegények számára czélszerü menedékhelyet, kötelességemnek tartottam mindezekért őszinte elismerésemet fejezni ki. Délután folytattam az iskolák és egyes buzgóbb hívek látogatását. — Junius 11-én a kisebb templomban számos hivek jelenlétében magyar isteni tisztelet tartatott; délután egyes híveket fogadtam, kik velem találkozni kívántak, Junius 12kén reggeli hat órakor a hétköznapi istentiszteleten jelentem meg s jól esett tapasztalnom, hogy azt számosan látogatták, hogy az nem csak könyörgéssel végeztetik, hanem naponkint a sszentiráshól is magyarázat tartatik az egész éven át s hogy itt mind a keresztelések, mind az avatások, mind az istentisztelet alatt ékes és a szivet megnyerő rend uralkodik. 10 órakor a szőlőbeli fiókegyházat látogattam meg, mely alkalommal ezen egyháznak az anyáhozi viszonyát határozottabban rendeztük s illetőleg anyásítása útját egyengettük. Délután ismét iskolákat és családokat látogattam meg. —Junius 13-án délelőtt az anyakönyvek, az egyház levéltárát, a lelkészek könyvtárát és a hívatalvitel gyakorlatát tekintettem meg, s tanúbizonyságot tehetek, hogy, jóllehet a 22,000 lelket számláló gyülekezet nagyságához a lelkészi erő épen nem áll méltányos arányban, az anyakönyvek vezetése, a temetkezések körüli rend — külön temetkezési társulatuk is van — az egyházi okmányok leltározása, a jegyzőkönyvek rendben tartása, az anyakönyvi kivonatok kiszolgáltatása körül mintaszerűnek nevezhetem az eljárást — Junius 14-én tartatott a nagy templomban a látogatási istentisztelet tót nyelven. Nagyszerű volt az mind a buzgólkodók töménytelen sokasága, mind ezeknek vallásos ihlettsége, mind a helybeli lelkészek éyangéliomszerü működése által úgy az oltárnál, mint aszószéken. — Lélekben kapcsolatba tettem magam üdvözült elődömmel, a ki 183G évben tartván Csabán látogatását, a nagy gyülekezet nagy kötelmeiről szólott a hívekhez s ugy látszott nekem, hogy ezen tisztes főpásztor áldása megfogamzott az utódokon is, mert akár tekintsük a gyülekezet évangéliomszerü vallásosságát, akár a részvétet, melyei erkölcsi intézeteit pártolja, a templomot látogatja, gyermekeit nevelteti, egyházi és világi elöljáróit tiszteli, akár a közerkölcsiség fentartása, a polgári kötelmek gyakorlata, az ipar és társadalom mezején kifejtett szorgalma és haladása körül tanúsított munkásságát, akár végre azon készséget, mellyel honi egyetemes!) intézeteink gyámolitásában kifelé is áldozni meg nem szűnik, a békés-csabai gyülekezet mindezekben örvendetes haladást tanúsít. Legjobban fájlalom, hogy itt egyes neveket azon okból nem említhetek föl, mivel sok érdemest egyenként föl nem hordhatván, attól tartok, nehogy az elhallgatott derék hivek irányába n kegyeletlenség gyanújába essem. — Junius 15-én hálámat fejezve ki s azt itt is említve a látogatás alatt engemet gyámolító testvérek iránt, búcsút vettem a gyülekezettől áldva és imádva Istenemet.