Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1844–1872
1867. szeptember
16 59. A kerületi utasításoknak a mult években megkezdett vizsgálata folytattatván következő szerkezet fogadtatott el. HARMADIK RÉSZ. ÖTÖDIK SZAKASZ. 1. §. A polgári és katonai törvényhozás és hatóságok rendeletei a házasulandók körül koronkénti változásoknak levén kitéve, első kötelességének ismerje a pap ezen rendeleteket megszerezni és folytonos figyelemben tartani. 2. §. Kimarad. 3. §. Az eljegyzésnél szerezzen magának tudomást tanúk jelenlétében afelől, nőtlenek, bajadonok vagy özvegyek-e a jegyesek? a nőtlenek és hajadonok szülőik vagy gyámjaik tudta s beleegyeztével kelnek e egybe? mily vallásúak? nem állnak-e vérrokonságban vagy sógorságban egymáshoz? önként és szabadon kelnek-e egybe, vagy szülőik, illetőleg gyámjaik kényszerítése folytán ? Ha valamelyik fél ez utóbbit jelentené, a párral a pap semmi szin alatt ne fogasson kezet. 4. § Az eljegyzés, ha két gyülekezetben laknak az egybekelni szándékozók, a vőlegény vagy ara papja előtt egyiránt történhetik, de az esketés az aráét illeti. Szükséges azonban, hogy a, felek mindkét gyülekezetben kihirdettessenek, sőt, ha valamelyik fél egy harmadik gyülekezetből költözött át abba, a melyben kihirdetendő, s itt hat hétóta még nem lakik, ama harmadik gyülekezetben is ki kell hirdettetnie. 5 §. Háromszori kihirdetés nélkül, melynek három külön vasárnap vagy ünnepen, szükség esetében pedig hétköznap is, de számosabb gyülekezet előtt kell történnie — az esketést nem hajthatja végre, kivéve a háromszori hirdetés aluli felmentés esetét. 6. §. A háromszori kihirdetés aluli felmentés az alispántól s illetőleg a polgármestertől eszközlendő ki, és az anyakönyv illető rovatában megjegyzendő; maga a felmentő levél pedig levéltárba teendő. 7 §. A vérrokonság és sógorság tilos fokai aluli felmentés kieszközlése körül ez idő szerint a következőket tartsa meg: a) a felmentési folyamodásnak mindég a házasulandók nevében kell történnie, s azt mindenik folyamodó vagy sajátkezüleg maga, vagy nevében más hiteles személyek kötelesek aláírni; mely utóbbik esetben mind a helyettes aláírónak, mind a tanúknak, kik előtt ez történt, nevei kiteeudők. b) A folyamodásban azon érvek, melyeknél fogva a felmentés kéretik, pontosan és körülményesen elősorolandók, hogy a törvény azon kívánalmának, mely szerint a felmentés csak nyomos okoknál fogva adathatik meg, elégtéve, s azon kellemetlenség, hogy a felmentés az indokolás hiánya miatt megtagadtassák, elhárítva legyen. c) Az igy elkészült folyamodványok, ha a házasulandók különböző helyeken laknának, a vőlegény lelkészének átadandók, ki vagy a kérvényen magán, vagy külön iveu, pontos és avatott tanúbizonyságot teend, váljon a folyamodók által felhozott érvek csakugyan állanak-e vagy sem. d) Ezen lelkészi tanúbizonyságon kivül még a következő okmányok csatolandók a kérvényhez: aa) a vőlegény keresztlevele; bb) a menyasszony keresztlevele ; cc) a lelkész által törzsfa alakjában készítendő kimutatása a rokonság vagy sógorság fokának; dd) özvegység esetében a meghalt házastársnak halotti levele; ee) az illető hatóság bizonyítványa, hogy a házasulandók egybekelését a rokonság vagy sógorság tilos fokait kivéve, semmi polgári vagy politikai akadály nem gátol ja. Falusi helyhatóság esetében a szolgabírói hivatalnak a kérvényben foglalt adatokat megerősítő aláírása is szükségeltetik ; ff) azon esetben, ba a házasulandók a felmentési díj elegendéseért folyamodnak, a helyhatóság által kiállítandó, s a helybeli lelkész által ellenjegyzendő bizonyítvány, a házasulandók vagyoni állapota felöl. E bizonyítványban azoknak vagyona és jövedelme lehető pontossággal kimutatandó, s ha saját vagyonuk nem volna, világosan megjegyzendő, váljon nem vár-e rájuk valami örökség: azontúl pedig, váljon csak egyikök, vagy mindenikük vagyontalan-e? miután a felmentési dij teljes elengedésének csak ott van helye,hol a házasulandóknak és szülőiknek vagyontalansága kimutattatik ; gg) ha a házasulandók valamelyike vagy mindegyike kiskorú, ez esetben a szülők vagy illetőleg gyámoknak a házasságkötés iránti beleegyezése is felmutatandó. e) az igy felszerelt kérvény a lelkész által az illető esperesnek s ez által a püspöknek küldendő be. f) A folyamodvány bélyeggel ellátandó. ^ 8. §. Melyek legyenek a rokonsági és sógorsági tilos fokok, mutatják II. József pátensének 13—16. §-ai és az 1791-ki budai zsinat 3-ik részének 15. kánona, részletesebben pedig olvasható Hamaliár Márton és Fabriczy András ide vágó munkáiban, vagy Polgár Mihály 1836. évi „Almanacli"-jában, végre a Székács József és Török Pál által kiadott „lelkészi tár" első füzetében, és Blázy Lajos egyházi törvényében. —- Ha mégis a törvényes összeadhatás iránt kételyei maradnának fen a papnak, kérje ki egyházi felsősége utasítását, s e szerint intézkedjék. 9. §. A más gyülekezetben lakó vőlegényt vagy arát ne eskesse meg, az illető papnak a felöl adott bizonyítványa nélkül, hogy háromszor ki vannak a házasulandók hirdetve, és semminemű akadály, mely egybekelésüket törvényesen gátolhatná, be nem jelentetett, sem előtte tudva nincs. Ilyen bizonyítvány szükséges akkor is, ha a házasulandók felmentettek a háromszori hirdetés alul, de más, nem az illető pap által kívánnak összeadatni, csak hogy ily esetben a palástdij az illető papnak jár. Ha pedig egy harmadik pap által kívánnak megesketni, ez csak az ara papjának beleegyeztével, és mindkét pap hirdetési bizonyítványának átadásával esketheti meg a párt. 10. §. Vegyes házasságok eseteiben állítsa magát az 1848. 20. trvezikk által biztosított tökéletes egyenlőség és viszonosság álláspontjára, s igyekezzék jogaink kölcsönösségét esetről esetre érvényesitni, addig is pedig, mig e törvénynek elvei részletesb eodifieatio alá esnének, tartsa szem előtt, hogy a vegyes" házasokat bizton megesketheti. A hirdetés iránt akkép intézkedjék, hogy ezt bejelentő levelét két tanú által juttassa el az illető plébánoshoz, s az átadást ugyanazok által bizonyittassa. Ha a plébános akár a kihirdetést telj'esitni, akár erről bizonyítványt adni vonakodnék, vagy az elbocsátó levelet helyes ok nélkül megtagadná: két tanúnak ezek iránti bizonyítványára — a mennyiben törvényes akadály fen nem forog — a házasulandókat eskesse meg. 11. §. Ha pedig róm. katb. pap előtt kell megtörténnie a vegyes házasok esketésének: az evang. pap se tagadja meg törvényes ok nélkül a kihirdetést és szükséges bizonyítványt, hivét azonban tanitsa ki, hogy esketésekor a szűz Máriára és Szentekre esküdni nem köteles; ha pedig a vőlegény evangelikus, azt a téritvény törvényellenessége felől világosítsa fel, s lelkére kösse, hogy olyat ne adjon, s ha mégis adott volna, azonnal ellentéritvényt vegyen tőle. 12. § A Magyarország határain túlról származott, s itt házasodni kivánó egyénekre nézve figyelemmel kisérje a koronként változó felsőbb rendeleteket s azokhoz alkalmazkodjék. 13. §. A bíróilag elválasztott és uj házasságra lépni kivánó féltől az elválasztó Ítélet hiteles alakbani elömutatásat követelje, s annak tartalmához alkalmazkodjék. 14. §. A paráznákat szintén háromszor hirdesse ki, ha csak az alul hatóságilag fel nem mentettek. ,, n n ] 5' §• Katonát, katonai hatóság engedélye nélkül ne eskessen (1785 nov. 15. 25,895, házassági parancs 10 §. 1 <99. mart. 19. 6863.) 1 ti \ 6',§• K a t?naözvegyet ne eskessen, ha csak férje azon gyülekezetben, a hol a pap él, meg nem halt volna, tehA t Köztudomásu. A csatatéren vagy katonai kórházban avagy útközben meghalt katonáét pedig a tábori \
