Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1844–1872

1860. szeptember

Sitt azt mondom a szentirással: Emlékezzetek meg a régi időkről, gondoljátok meg minden nemzetségnek esztendeit; kérdjed meg a te atyádat és megjelenti neked; a te véneidet és megmondják tenéked. (5. Mós. 32, 7.). Emlékezzetek meg, hogy apáinknak sokat kellett tűrni, szenvedni, áldozni, liarczolni az ő hitök és lelkismeretök szabadságáért, de minél nagyobb volt a veszedelem, mely őket környezé, annál állhatatosabbak voltak hitökben s annál jobban tapasztalák Istennek védelmező, vigasztaló, bátorító erejét. Nem volnánk méltók sem apáinkhoz, sem Isten kedvező irgalmára, ki védő szárnyaival befedezte s csudálatosan megvédelmezte egyházunkat, mind e napig; ha bitünkért szenvedni és áldozni nem akarnánk, ha szenvedni, ha áldozni kell. Emlékezzetek meg különösen azon ünnepélyes békekötéseken alapuló országos törvényekről, melyek egyházunk önkormányzati jogát, vallásgyakorlatunk és iskoláink nyilvánosságát, lelkismeretünknek szabadságát s azon szabadságot, hogy lelkészeinket, iskolatanitóinkat s egyéb egyházi hivatalnokainkat magunk válasszuk, világos és félreérthetlen királyi eskük és százados gyakorlat által megszentesített szavakban biztosítják. Tanulmányozzátok azokat, hogy evangyéliomi jogosultságunk tudata minden hü kebelben éljen és uralkodóvá legyen. Ezekről megemlékezvén, ezeket megtanulván, sőt világos tudattá fejlesztvén, öltözzétek fel és soha se emberi félelem se emberi ígéreteknek fel ne áldozzátok amaz evangyéliomi jellemet, mely mig a császárnak megadja a mi a császáré, nem tagadja meg Istentől sem azt mi az Istené, hanem mit ez neki az evangy éli ómban és az egyházunk történelmében nyilatkozó Szentlélek által adott, azt megőrzi szeplőtlenül s átszállítja késő unokáira is csorbítatlanul. Mert elitélne minket a jelenkor, elítélnének saját gyermekeink és unokáink s elitélne Isten, ha egyházunknak a Krisztus vérén szerzett hitelveihez, egyházunknak apáink vérén szerzett törvényes jogaihoz valaha hűtelenekké lennénk. E hűtelenségtől, a legnagyobb átoktól, mely minket érhetne, őrizzen meg titeket a kegyelmes Isten! Megőriz pedig, ha buzgó imádságban nem szűnünk meg könyörögni szent szine előtt; ha egyházunk iránti szeretetünket az Isten tiszteletére szentelt templomaink és iskoláink folytonos segedelmezésével, annál inkább is tanúsítjuk, minthogy minket e részben senki nem segít, minthogy ezeket csak a mi kegyes és áldozó szeretetünk tartja fen; ha ápoljuk a keresztyén közösség szent érzelmeit ugy annyira, hogy ha egy tag szenved minden tagok egyetemben bánkódnak, ha egy tag tisztességgel illettetik, egyetemben örülnek minden tagok (1. Kor. 12, 26); ha nem leszünk többé gyermekek, kik habozzunk s ide s tova h aj tassunka tudománynak akármi szele által, az emberek álnoksága által, és álnokul való elhitetésre megrögzött csalárdságuk által, hanem az igazságot követve szeretetben, mindenestül fogva nevekedünk abban, a ki a Fő, tudniillik a Krisztusban (Eféz. 4, 14. 15.). Oh mert az emberek álnoksága és álnokul való elhitetésre megrögzött csalárdsága, minden időben tett kísérleteket, hogyan dúlhassa tel a szentek között való közösséget, hogyan téphesse szét az atyafiságos testvéri egyetértés szent köteleit. Ezen álnokság- és hitegető csalárdsággal ti a jelen időkben is találkozni fogtok. De van nekünk biztos fegyverünk, melylyel legyőzünk minden álnokságot, csak akarjuk használni ama fegyvereket. Pál apostol adja azt kezeinkbe ily szavakkal: Atyámfiai, legyetek erősek az Urban és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek álnokságai ellen. Mert nincs nekünk tusakodás unk a vér és a test ellen, hanem ez élet setétségének vezérei, a lelki gonoszságok ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellene állhassatok e veszedelmes időben és mindeneket elvégezvén, " megállhassatok. Álljatok annakokáért a ti derekatokat beövedezvén igazmondással és felöltözvén igazságnak mejjvasába, a ti lábaitokat megsaruzván a békesség evangyéliomának készületivei; annak felette a hitnek paizsát felvevén, hogy ama Gonosznak minden tüzes-nyilait megolthassátok. Az üdvösségnek