Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-06-03 / 22. szám

BALATONVIDÉK 1917 junius 3. tetni, illetve a régieket átoltani. Az érett gyümölcsöt gondosan osztályozni, fajtaszerint okszerűen csomagolva piacrahozni. Az osztályozott gyümölcsnek négy-ötször olyan értéke van, mint annak, melyet válogatás, kímélet nélkül gyűjtenek egybe és hoznak piacra. Azt a gyümölcsöt, mely közvetlen fogyasztásra nem talál, fajtájának megfelelő módon kell aszalni, vagy belőle izt, kocsonyát stb. készíteni, esetleg gyümölcsborrá, vagy alkoholmentes itallá feldolgozni. A közvetlen fogyasztásra nem alkalmas, de magas cukortartalommal biró gyümölcsöt azonkívül gyümölcspálinkává is célszerű kifőzni. Magyarországnak, melynek éghajlata a legtöbb gyümölcsféleségnek kedvez, az utóbbi időkig sokkal nagyobb volt a gyümölcs behozatala, ha a déli gyümölcsöt is hozzászámítjuk, ugy friss, mint szárított gyümölcsben, azonkívül feldolgozott gyümölcsféleségekben és pálinkában, mint amennyi kivitele volt. Mig tehát módunkba lett volna a külföldet, különösen az északi országokat e címen adófizetőinkké tenni, magunk küldtünk ki külföldre évenként sok-sok milliót olyan árucikkekért, melyeket magunk is termelhettünk volna és amely pénzt egyébként is hasznosabban lehetett volna itthon beruházni. A megalakult, illetve alakulóban levő szövetkezeti, községi és állami szeszfőző központok, melyeknek száma hozzávetőleg a háromszázat is meg fogja haladni, Magyarország összes szőlő- és gyümölcstermelő községeit kerületenként magukba fogják foglalni. E szervezetek munkájának irányítására, szellemi támogatására, ellenőrzésére, de különösen az első berendezések tervezésére stb. szükségesnek látszott egy központot létesíteni, mely »Fructus< név alatt alakult meg a fővárosban. E szövetkezeti központ alaptőkéjének nagyobbik felét a földmivelésügyi, illetve a pénzügyi kormány, a maradékot pedig az Országos Központi Hitelszövetkezet és a Hangya szövetkezet jegyezték. Azonkívül részt vettek az alapításban az országos mezőgazdasági szervezetek mind, kisebb összeggel. A pénzügyminiszter az összes vidéki központokat kötelezi arra, hogy a szövetkezeti központba lépjenek be, annak támogatását ugy technikai, mint kereskedelmi téren igénybe vegyék. önzetlenség, kötelesség, vagy kényszerűség ? — Ne tudom. De azt érzem, hogy nekünk legjobb itt\ Haza csak gondolni és vágyódni jó A vágy tele van illúzióval, elképzeléssel és önámitással. És miért józanítsuk mi magunkat a való apró, kellemetlen csalódásaival ? És miért zavarjuk el szép álmainkat ? — Úgyis érzed, ahogy mondod ? — Ugy! — En mégis azt hiszem, hogy legszebb álom a szabadság és legcsunyább való — ez ! — Kinek-kinek. — De egy álomért mégis tul nagy ár az élet. És az élet reménységben nem nyugodt az álom. És mond, miről álmodsz ? A multadról, amely csekély, jelenedről, ami nincs és jövődről, ami legbizonytalanabb ? Hisz még nem éltél! Nem éltem, hanem álmodtam az életről. Ez is élet : álom élet. A vén Vida alázatosan jelentette, hogy az urakat az zászlóaljnál várják vacsorára. — Mondja, hogy megyünk. Kinn az állásban megbámulták a búcsúzkodó napot. A Mester tarkára festette a hófehér hegyeket. Ahol érték sugarai a csúcsokat, ott rózsaszínű volt a hó, ahol nem, ott kobaltkék. Az árnyék erős

> Kontúrokban vált el a világos résztől. — Látod — szólt a hadnagy — ez is álom és illúzió, ez a rózsaszín és kobaltkék hó. — Csijuu . . uu . . u . fijuuuu . u . bumm! Ez volt a fenn említett olasz öreggránát. Melléjük csapott. Az árkot rájuk döntötte földestől, kövestől, havastól. A zászlós akkor tért magához, amikor Katonák ós polgárok. Jól van-e az ugy, hogy a katona a haza védelmében vérét és életét áldozza s az alatt az itthon maradt polgár pedig minden áldozat nélkül várja a háború kimenetelét és ingyen jusson a győzelmes béke áldásaihoz ? A zsoldos hadseregek idejében rendjén lehetett ez, mert akkor a katonáskodás szabadon választott, kenyérkereső életpálya volt ; de ma, az általános hadkötelezettség korában kiáltó igazságtalanság lenne, hogy akit a sorozóbizottság fegyveres szolgálatra alkalmasnak talált, mindenét odaadja a haza oltalmára, a többi pedig semmit se adjon. Ezt a roppant aránytalanságot meg nem szünteti, legfölebb csak enyhíti az itthonmaradt polgárság pénzbeli áldozata; annál szigorúbb követelmény tehát. Hogy a háború pénzbeli terheiben való részesedésből egyetlen polgár se maradjon ki. Nemcsak a haza parancsoló szüksége kívánja tehát, hanem az igazság s a lehetőleg egyenlő teherviselés szempontja is, hogy vagyoni erejéhez mérten mindenki jegyezzen hadikölcsönt. A katonák harctéri vértanú-szolgálatának megközelítően sem egyenértéke a hadmentes polgárok haszonthajtó hadikölcsönjegyzése, de szükséges kiegészítője annak és kifejezője a hazafiúi kötelességek mindenkire kiterjedő általánosságának. Hős katonáink most maguk fordulnak kérő szóval hozzánk, megmentett itthonunkban aggodalom és gyötrelem nélkül élő polgárokhoz. Egyik legszeretettebb vezérünk : József királyi herceg utján tudatják velünk a Kárpátok dicső védői, hogy biztosan haladnak előre a dicsőséges béke utain, de Isten segítségén s a magunk erején kívül a mi támogatásunkra, »á1dásteli segélyünkrec is szükségük van. Ezt a segítséget természetesen a hadikölcsön alakjában kell nyujtanunk. Polgárok ! Ha a testvér nem hallgatja félig kiásták az emberek. A hadnagy ott ült mellette az árokban, kötözték a karját. A kötésen átszivárgott a vére és lecsöppent a hóra. A karminvörös hó ! A zászlós kábult volt és összetört. Csak lassan emlékezett az előzőkre : a rózsaszín hó. a karminvövös hó valahogy összekeveredtek a kobalttal. Nem igen értette a dolgot. Hogy is jött ő ide ? Kötelességből ? Aztán az a nagy csattanás! A hadnagy föltápászkodott. Egy kicsit sápadt volt és a ruhája megtépázott, sáros. Könny rezgett a szemében, amikor megcsókolta a zászlóst. Egy darabig támogatták a szanitécek, azután már ment magától ; vígan lóbbálta az ép kezét. A fordulónál eltűnt. A zászlós titánná akart valamit kiáltani. Hogy otthon . . . , aztán torkán szorult a hang. Ni, hisz ez nem is akart hazamenni ! S most milyen vígan ment ! A nap lebukott a hegy mögött. A hó egyszínű : szürke lett. A szél feltámadt valahol a völgyben, a katlanok körül még vadul zúgott és harsonázott, de mire felért ide ; megszelídült. Mintha testét tépték volna a szöges drótok, ugy sirt köztük. Majd lassú, búsongó, mély lett a hangja, mintha requiemet zúgna a halál rokonainak. . . És a szöges, véres, vörös, rozsdás drótra rászált egy kis pacsirta. Ugy tetszett a zászlósnak, hogy ez a madárka édes testvérje lesz annak a csokor virágnak ott a sötét kavernában. A tavasz az anyjuk. Ö küldte őket. A tavasz. . . Sötétedett. Megindult a kaverna felé. Meizler zászlós. meg testvére segélykérését, az vértagadó embertelenség, de ha a magyar polgárok nem hallgatnák meg a magyar katonák »áldásteli segélyért^ folyamodó szavát, az pokoli hálátlanság és iszonyú könnyelműség is lenne egyszersmind. Dehát erről szó sem lehet. A katonák megkapják a polgárok lelkes válaszát a hatodik magyar hadikölcsön eredményében. ti 1 K E K. — Felkérjük az igen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy ugy a mult évi hátralékaikat, mint a már esedékes ez évi előfizetési dijaikat is a kővetkező cimen adják postára : dr. Csák Árpád szerkesztő és kiadó Keszthely. — Festetics Tassilo herceg a VI. hadikölcsönre félmillió koronát jegyezvén, eddigi összes jegyzése négy millió korona. — A csórna—premontrei kano= nokrend gyásza. Nagy gyász érte a premontrei kanonokrendet. De gyász érte azt a nagyszámú tanítvány sereget is,melyet Sztraka Qábor, a rend nesztora tanított. Vele sirba száll a kultura egy néhány lusztruma. Zalában fontos szerep jutott osztályrészül, mint türjei jószágkormányzónak. De sokkal maradandóbb emlék fűződik a tanárhoz es rendtárshoz. 1830. november 11-én született Nagytapolcsányban. 1851-ben már felöltötte szent Norbert ruháját. Gyémántmisés áldozár, kiérdemült alperjel, lelkész, jószágfelüoyelő. Életéből az a momentum fontos, hogy Bécsben végezte tanulmányait s dacára a Bach korszak elnyomásának, a történelmet mindig magyarul tanította. Utolsó közszereplése 1912-íki 50 éves szombathelyi találkozó, melyen két leghíresebb tanítványa: Szél Kálmán, volt miniszterelnök és Székely Ferenc igazságügyminiszter szeretete veszi körül az ősz papot, ki maga az üdeség, fiatalság, az elmei frisseség. Hires szépség, a megtestesült elegancia, csupa szellem, jó modor, igazi szalon-abbé. Mint tanár szigorú, de mindig igazságos. Mint rendtárs a fiatalok igazi patriarchája. Tudása, műveltsége széleskörű, valóságos élő történelem.' Mint emberről tanítványainak ezrei tesznek tanusa'got. Jótékonyságát bizonyítja 200 — 200 koronás intézeti segélye, 10,000 koronás könyvtára. Valóban corona fratrum circumdatus. — Áldás, béke lengje körül haló porait. — Az érettségi vizsgálat ered= ménye. F. hó 2.9. és 30-án zajlott le az érettségi vizsgálat Berkes Ottó főgimn. igazg. elnöklete alatt, a következő eredménnyel: jelesen érett lett három, névszerint: Bendekovics László, Faragó Imre, Tóth János ; jól érettek hatan, névszerint: Baum Károly, Fehér József, Hauzner László, Kovács Péter, Stefanovics Lajos, Tégla György; egyszerűen érett lett négy és pedig : Kiss Mihály, Lénárd Miklós, Szakszón Dezső, Vida Ferenc. — Hősi halál. Kolovics Tamás a keszthelyi kath. főgimnázium tavaly végzett kiváló növendéke, mint önkéntes szakaszvezető, az olasz harctéren hősi halált halt. — Hősi halál. Tánczos Lajos, a keszthelyi főgimnázium volt tanulója, az olaszf fronton gránáttól találva, hősi halált halt. — Halálos szerencsétlenség. Halállal végződött szerencsétlenség érte a mult szerdán Prisznyák István lakatos mestert, a keszthelyi ipartestület pénztárnokát és a képviselőtestület tagját. A közbirtokosság erdejéből szállította haza ider fajárandóságát. Haza felé jövet fel akart ülni a fával megrakott kocsira ; mielőtt azonban felülhetett volna a lovak megindultak és Prisznyák lába megcsúszván a förhéncen, a kocsi alá került s a kerekek gyomrán és mellén keresztül mentek. A súlyos belső sérüléseket szenvedett szegény embert eszméletlen állapotban hozták haza s orvosi ápolás alá vették ; ennek dacára azonban, nagy szenvedések között, csütörtökön reggel 3 órakor meghalt. Szorgalmas és tehetséges iparos volt és